Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Ez után történt, hogy az ellenzék türelmének vége szakadt és 1904 december 13-án a bevezényelt „darabont őrséget" szétverte. Ez után a képviselőház berendezése oly képet mutatott, mintha üléstermében romboló szellemek ülték volna orgiájukat. Tisza — a nála megszokott hidegvérrel szemlélte az ellenzéknek eme kézzelfogható fellépését és az újra szervezkedett örséggel az ellenzék tagjait sorra kivitette az ülésteremből. Ebben az eljárásban nem volt kimélet egyetlen ellenzéki képviselővel szemben sem, mert a legtekintélyesebb egyéniségek — mint pl. gr. Apponyi Albert — ép úgy eltávolíttattak, mint az ellenzék más tagjai. Habár ezzel az eljárással biztosítottnak látszott is a „nyugodt parlamenti légkör", Tisza jobbnak látta a parlament feloszlatását a király előtt javaslatba nozni és az új választások révén azt remélte, hogy olyan pártot lesz képes megteremteni, amely „alázatos szolgája" lesz Ausztriának és a nemzeti követelések lekerülhetnek a napirendről. Tisza azonban csalódott, mert az 1905 január 26-iki — kegyetlen hidegben — megtartott országos választásokon a gr. Apponyi Albert vezérlete alatt szervezkedett ellenzék győzelme az egész vonalon teljes sikerre vezetett. Ennek a sikernek ezek után oda kellett volna vezetnie, hogy az egyesült ellenzék jusson kormányra, azonban nem így történt. Tisza bukása után ugyanis br. Fehérváry Géza neveztetett ki miniszterelnökké s alatta megalakult az úgynevezett „darabont kormány", amely az új választások után egybegyűlt győztes ellenzéki többséget katonasággal verette szét, a vármegyék és törvh. városok ellenállásának megtörésére mindenre vállalkozó főispánokat, továbbá kormánybiztosokat nevezett ki. Esztergom vármegye és Esztergom város közönsége az 1905 januári választások előtt és alatt teljes egységben az országos egyesült ellenzék zászlója alá sorakozott és úgy a dorogi és köbölkúti, mint az esztergomi kerületekben megbuktatta a kormány jelöltjeit. A dorogi kerületben Zslinszky Istvánt, a köbölkútiban gr. Hadik Sándort és az esztergomiban dr. Kmetty Károlyt választották meg. Nem akarunk régi — talán már behegedt sebeket feltépni, — azonban meg kell állapítanunk, hogy a három kerület közül Esztergomban ez alkalommal folyt a legádázabb küzdelem az eladdig rendkívül népszerű késmárky Frey Ferenccel szemben, mert ha való tény is, hogy Frey Tisza programmjával lépett fel, azok a terrorisztikus cselekmények, amelyeket eilene alkalmaztak, örökre szégyenfolt azokon, akik azokat kezdeményezték és végrehajtották. Néhai Frey Ferencnél jobban Esztergomot senki sem szerette. Szive és úri háza nyitva volt minden egyes polgártársa előtt. Jótéteményei ezreket boldogítottak s emellett — hiszen tisztán városa haladásáért lépett be annak idején Tisza munkapártjába —- az árvédelmi töltés, a kis Duna kikotrásának kieszközlésével az óriás csatorna és a hegyivizek elleni védekezési müvek biztosítása révén olyan szolgálatokat tett a városnak, amelyeknek értékét maiglan is nehéz felbecsülni. Ám a választási harcokban mindezt feledték, sőt, amikor kikocsizott, kövekkel dobálták, úri házának ablakait sorra beverték és az ellene költött goromba gúnyversekben személyét is sértegették. Azóta harmincegy esztendő pergett le az Időnek örökké forgó rokkáján. Frey Ferenc is rég elköltözött őseihez és azoknak is meggyérült a számuk, akikben csalódnia kellett. Emlékét ma már gyermekein kívül az unokák őrzik, holott megérdemelné, hogy arcképe a város tanácskozó termében elhelyeztessék és a kisdunaparti sétányon emléktábla hirdesse, hogy Esztergomot az árvízveszélytől az ő buzgó utánjárása szabadította meg. E kitérés után vázolnunk kell azokat az eseményeket, amelyek a „darabont kormány" alatt az országban általában s Esztergom megyében és a városban előfordultak. Arról már beszéltünk, hogy a megyékbe új főispánokat és kormánybiztosokat ültettek és azok azzal a megbízatással láttattak el, hogy 152