Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

dr. Földváry István főügyészből és Niedermann József akkori rendőrfőkapitányból állott és e küldöttséget a város diszöltözetü hajdúi kísérték. Az 1899. évben a vármegyét jelentékenyebb kérdések nem foglalkoztatták, ellenben a következő esztenuooen melegseggel teljes ünnepet ült a megye közönsége azon alkalomból, hogy Kruplanicz Kálmán főispán közszolgálatának ötvenedik évfordulójához ért. tz az ünneplés május hó lü-én folyt le és ebből az alkalomból a jubiláns főispán olajfestményü arcképét leplezték le a megyeházának nagytermében. Az 1900-ik esztendő arról nevezetes, hogy Magyarország ekkor ünnepelte a keresztény vallás behozatalának kilencszázados évfordulóját. Mi sem természetesebb, mint az, hogy ezt a nagyjelentőségű eseményt ott kellett megünnepelni, ahonnan a térítésnek küzdelmes, de erkölcsi eredményekben gazdag munkája kiindult: Esztergomban, itt loiyt le a leieuhetienül magasztos országos ünneplés, melynek eseményeiről — harminchét esztendő távolába visszatekintve^— a kővetkezőkben számolunk be: Az országos ünnep tartama két napra terveztetett. Az első napon, augusztus 14-én szenteltetett fel a Széchenyi-téren emelt új szt. Háromság-szobor, amely Kiss György műalkotása. Augusztus 15-én — Nagyboldogasszony napján — Esztergom városának minden terén és utcáján hömpölygött a nep. Ide zarándokolt a Felvidék, a Tiszántúl, Dunántúl és Bánát katholikus népe, részint vonatokon és szekereken, részint amúgy gyalogosan búcsús-menetekben s ha volt valaha és valahol néprajzi látványosság, úgy olyan, mint az esztergomi, sehol, még a valamikor híres budavári szt. István-napi ünnepségeken sem. Ezt az óriási tömeget a városba vezető dorogi (most Horthy Miklós)-út elején kezdték rendezni és a várba vezető hat kilométernyi útvonal teljes szélességében egy vándorló, óriási hangyabolyhoz hasonlított. Ebbe a tömegfelvonulásba kapcsolódtak az esztergomi plébániákhoz tartozó hívek ezrei a templomi zászlókkal és az ereklyékkel, amelyeket magyarosan öltözött leányok arra készült és virágokkal díszített alkalmatosságok segítségével vállaikon vittek. A Széchenyi-tér erre az alkalomra lezáratott, mert innen indult el a felvonulást vezető díszmenet a város ünnepi lovas bandériumával, amely előtt a város régi Szűzmáriás zászlóját O'svátn Andor főjegyző két díszcsatlós kíséretében vitte. A lovasbanderium után díszfogatokon a város kapitánya, a főispán, aiispán, a megyei és városi díszruhás tisztikar következtek. Amikor ez a menet a Rákóczi-tér torkolatához érkezett, az ott megállított ünneplő 'tömeg elé hajtatott és azt vezetve, a várút elején megállt és bevárta a király képviseletében a hercegprímási palotából kocsikon érkező Frigyes főherceget, Vaszary Kolos bíbornok-hercegprímást, Császka György kalocsai érseket, Széli Kálmán miniszterelnököt, Darányi Ignác, Lukács László, Plósz Sándor és br. Wlassics Gyula minisztereket, Fehér Ipoly főapátot, Perczel Dezső képviselőházi elnököt, az államtitkárokat és képviselőket s miután az előkelőségek hintóinak megfelelő helyet biztosított, megkezdődött a felvonulás az ősi várba, illetőleg a főszékesegyházba. A dóm bejáratánál a hercegprímást és a főherceget az ország püspökei és az esztergomi székes főkáptalani testület fogadván, a bevonulás után megkezdődött az ünnepi Istentisztelet,'amelyet Vaszary prímás pontifikált tizenöt püspök és a káptalan tagjainak segédkezése mellett. Minthogy az óriás méretű föszékesegyház a hívek sokaságát nem volt képes befogadni, a kivülmaradottak ezreinek lelki épülésére a dóm előtt levő téren három oltárt állítottak fel. A fő Istentisztelet után a hercegprímás a király képviselőjét, az ország előkelőségeit, a vármegye és a város vezetőit az érseki palotában látta vendégül, míg közel ezer meghívott vendégének az akkori Fürdő Szálló éttermében, a Magyar Király-ban és a papnevelő intézetben teríttetett. 149