Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

a képviselőháznak számos tagja. A hídavatási szertartást fényes segédlettel a hercegprímás végezte. /\z esztenuo utolsó hónapjában általános tisztújítás volt a megyénél s ez alkalommal a régi tisztikar tagjai ismét megválasztattak. Magyarorszag ezeréves íennállásának örömünnepén a vármegye közönsége szívvel-lélekkel részt vett. Az ország életében oly értékes évforduló alkalmából 1896. évi május 13-án a vármegye díszközgyűlést tartott, míg az országos ünnepen régi zászlója elővitele mellett lovas bandériummal vett részt. Magyarország 1000 esztendős fennállásának örömünnepét 1896. évi május hó harmadikán ülte a nemzet. Ebből az alkalomból a főünnepet a budavári Boldogasszony templomban tartották és ekkor Vaszary Kolos bíbornok-hercegprímás a következő beszédet mondotta: „Elhangzott a hálaének ajkainkról, király és nemzet együttesen borult le előtted Mindenható Isten, kinek tekintete ronthat és teremmet száz világot; előtted: örökkévaló, kinek szemeiben ezer év annyi, mint a tegnap; előtted, Jóságos Atyánk, ki bár vétkeink miatt büntető kezeddel sújtottál, erényeinkért áldásaiddal is boldogítottál. Felséges Uram! Felséges Asszonyom! Nemzetem! — Ezeréves létünk határkövénél állunk, melynek egyik oldalán arany- és vérbetükkel vannak felírva a mult eseményei; a másik oldal a beláthatatlan jövő számára üresen áll. Olvastad-e nemzetem, mennyi öröm és bánat, dicsőség és gyász, jólét és szenvedés, harci diadal és csatavesztés, összetartás és pártviszály váltakoznak ezeréves multadban? Olvastad-e, hogy nemzetünk, bár néhány évtized alatt e hazát megszerezte, mégis külföldre tör, sok vért ontva maga is vérzik és két nagy vereség után kétségtelenül a húnok és avarok sorsára jut, hacsak vértől párolgó fegyverét a béke fejedelme előtt le nem teszi. Kard foglalta el, Kereszt tartotta fenn e hazát! Nemzetünk a kereszténység felvétele által belép ugyan az európai népcsaládba, de nem olvad be; fejedelme a kor intézményei szerint nem lesz alárendeltje, hűbérese a római császárnak, hanem a pápától nyert koronával megkoronáztatva, mindenkitől független és önálló királyságot alkot. E korona hatalmat ad a királynak, tekintélyét külről emeli, de bensőleg lelkiismeretében megköti, mert az alkotmány megtartására kötelezi. Szent Koronánk eszerint, mint védő kerub lebeg király és nemzet felett, mindegyiknek jelezve kötelességeit, mindkettőnek biztosítva kölcsönös jogait^ így született újra a száz éves Magyarország a hit ölében. Ez esemény nemzetünk sorsának fordulópontja, a trón támasza, szabadságunk biztosítéka, fénykorszakaink forrása, megpróbáltatásunk erőssége, létünk alapköve. Mivé lettünk volna enélkül? Azok a viharok, melyek felettünk elvonultak, számban nagyobb, erőben hatalmasabb nemzeteket is elpusztítottak volna! Hisz óriási hatalmak hányszor zúdították reánk hadaikat? Későbben századokon át testünkkel fogtuk fel a Nyugat ellen intézett támadásokat, melyek alatt templomaink, iskoláink, városaink, falvaink elhamvadtak és ezen vészteljes jdőszakban még saját magunkkal is küzdöttünk életre-halálra. Ha mindezeket csak futólag olvasod, Nemzetem, el kell ismerned, hogy Isten erős keze tartott fenn! 146