Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

ügy szolgálatában álló vezető férfiak kinyomozására és elfogatására. Ez a parancs — bizonyára besúgás következtében — neveket is felsorolt. így pl. a kibocsátott körözvény szerint kézrekerítendők voltak: Palkovics Károly, Biró Károly, Domby Antal, Ertl Károly, Heya Tivadar, Juhász Ignác, Koller Károly, Nedeczky Károly, Paczolay László, Simontsits János és Závody Albin, akiknek azonban sikerült idejekorán Komáromba menekülniök. A menekült tisztviselők odaérkezésük után február 7-én rögtönzött gyűlésre jöttek össze és Komáromot egyelőre Esztergom megye székhelyének nyilvánították. Az ezen, valamint egyéb ügyekben hozott határozatokat megbízható emberek vitték titokban Esztergom vármegyébe szétosztás végett. Izgalmas heteket élt át a vármegye és a város lakossága április 24-ig. A császári csapatok folyton mozgolódtak és felvonulási irányuk Komárom volt, melynek várát március 16-tól április 24-ig ostromolták. Időközben a honvédsereg a dunáninneni területen hovatovább előre nyomult s ennek következtében az Esztergomban állomásozott császáriak félelme sem volt ok nélkül való anynyival is inkább, mert a honvédség váci győzelme után (április 10) menekülő Götz-féle hadosztály Esztergomba vonult vissza. A császáriak szorongattatása csak akkor szűnt meg, amikor Esztergomban csapatösszpontosítás történt oly mértékben, hogy az ide vezényelt katonaság létszáma elérte a 30.000-et. Ezt az embertömeget vezette el Esztergomból Wohlgemuth osztrák tábornok Bars megyébe azzal a rendeltetéssel, hogy a Léva tájékán összpontosított és Komárom felszabadítására törekvő honvédsereget feltartóztassa, azonban ez a vállalkozása Nagy Sarlónál április 19-én oly csúfos vereséggel végződött, hogy Wohlgemuth a Dunához vonult vissza és a hajóhídon Párkányból átkelve, kénytelen volt a hidat maga után részben elégetni, részben pedig elsüllyeszteni. Miközben a megvert császáriak menekültek, a honvédsereg biztosította azt az útvonalat, amely Esztergom felé vezet és már Kéméndnél tartott, amikor április 19-én szembe találta magát a Kőhídgyarmat felől Wohlgemuth segítségére elkésetten érkezett Wyss-féle dandárral, amellyel április 20-án megütközött és azt megverte. Ennek a győzelmes két ütközetnek tulajdoníthatta Esztergom vármegye és a város azt, hogy a császári had április 24-én gyors menetben elvonult és a következő napon a már Párkányba érkezett s Esztergomba április 29-én áthajózott Kmetty zászlóaljat és a hozzá csatlakozott Vilmos huszárokat üdvözölhette. Szorosan hozzátartozik történetünkhez, hogy amikor a honvédseregnek április 22-én sikerült Komárom várát megvédelmezni és annak környékét megtisztítani, az addig Komáromban tartózkodott alkotmányos érzületű megyei tisztikar visszatért Esztergomba. A visszatért üldözötteket a város közönsége nemzeti lobogók kitűzésével üdvözölte. Április 30-án a felelős kormány bizalmából kormánybiztossá kinevezett Palkovics Károly a megye több bizottsági tagjának részvételével megbeszélést folytatott, majd pedig a vármegyeház előtt gyülekezett lakosságnak felolvastatta a debreceni függetlenségi nyilatkozatot. Ugyanekkor az értekezlet egyhangú határozata folytán Kossuth Lajos arcképe a megyeház termében helyeztetett el. Palkovics kormánybiztos a következő napra megyegyűlést hívott össze. Ez a gyűlés a kinevezett addigi tisztviselők elmozdítása után új tisztikart választott. Ez alkalommal első alispánul Somogyi Flóris, főjegyzőül Nedeczky Károly és főügyészül Paczolay László választattak meg. Említettük, hogy a Nagysarlónál történt megverettetése után Wohlgenuth tábornok Esztergomig hátrált, de arról nem szóltunk, hogy ez a menekülésszerű hátrálás megakadályozta a tábornokot abban, hogy sebesültjeit is elhozza, s így történt, hogy azoknak Esztergomba való szállításáról a honvédség a saját sebesültjeivel együtt gondoskodott. Hasonló gondoskodás történt a 9* 131