Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

már grófi rangra emelkedik és az országgyűléseken egyike azoknak, akiknek fellépése megbecsülés tárgya. Szlavniczai gróf Sándor Menyhért lelépése után Gyulay Ferenc kéméndi földbirtokos lett Esztergom vármegye alispánja, aki e tisztet 1727-ig viselte.

1 Utódját derghi és karcsai Somogyi László személyében választotta meg a vármegye. Ez 1744 őszéig volt alispán, akit az azon évi szeptember 11-én tartott tisztújító közgyűlés határozatából Missich Mihály helyettes alispán váltott fel. Ennek utódjául 1754 október 29-én nádasdi ferstyánszky József választatott meg. Ez utóbbi 1764-ben főispáni helytartóvá kineveztetvén, utódja az 1765 augusztus 26-iki tisztújításon Sissay János addigi helyettes alispán lett. Sissay húsz éven át volt Esztergom vármegye alispánja, vagyis addig, amíg II. József császár a vármegyei rendszer helyébe osztrák mintára a kerületi rendszert rendelte állítani. A császárnak emez újítása, mely előpostája volt Magyarország elnémetesítésének és tartománnyá süllyesztésének, a vármegye önállóságának megszűnésére vezetett. Mielőtt ennek az újításnak Esztergom vármegye életére vonatkozott kihatásaival foglalkoznánk, Sissay Jánosról meg kell állapítanunk, hogy törhetlen híve volt a magyar állameszmének, az alkotmányos felfogásnak és esküdt ellensége minden olyan törekvésnek, amely az ősi államberendezés és vármegyei élet elsorvasztására irányúit. Sissay János akkor, amikor a vármegyei önkormányzatot megsemmisülés fenyegette, mindent elkövetett a tekintetben, hogy a császár alkotmányellenes rendeleteit a törvényhatóság ne hajtsa végre s hogyha az általa szervezett ellenállásnak a hatalom véget vetett is, megvolt az az elégtétele, hogy elveihez hű maradt. Amíg emlékét Esztergom vármegyének egykori jegyzőkönyvei őrzik, addig Esztergom városa — mely pedig független volt a megyétől — egy utcát nevezett ei róla. Miért? Azért, mert osztotta az ő felfogását és cselekvését követendő például kívánta az utódok elé állítani! A II. József által rendszeresített kerületi beosztás életbeléptetése előtt Esztergom vármegye 1786. évi január 7-én tartotta utolsó közgyűlését. Ekkor kellett Sissaynak távoznia s átadnia az alispáni széket megyercsi Sissay Károlynak. Ezután a megyei tisztikar Komáromba költözött át s ott maradt mindaddig, amíg a kerületi rendszer fennmaradt. A vármegyei rendszer eltörlésével a főispáni intézmény felett is meghúzták a lélekharangot és a kerületek fölé kerületi biztosok állíttattak. Ekkor a kerület élére gróf Győry Ferenc állíttatott. Négy éven át tartott az a harc, amelyet a vármegyék a császárral önállóságuk visszaállításáért ernyedetlenül folytattak. 1790 elején ugyanis II. József császár egészségi állapota már annyira rosszabbodott, hogy felgyógyulásához semmi remény nem fűződött. Február hó 20-án el is költözött az élők sorából. Amint tudjuk, utolsó napjaiban mindamaz intézkedéseit visszavonta, amelyeket az általa végbevinni tervezett reformok tekintetében kiadott. Ez az elhatározása korántsem azért történt, hogy elkövetkező halála esetére maga után rossz emléket ne hagyjon, hanem azért, mert belátta, hogy a nemzet ellenálló erejével megküzdenie lehetetlen s felgyógyulásában bízva, talán arra is elhatározza magát, hogy fejére téteti a magyar koronát és alkotmányos uralkodást ígér. így kellett ennek történnie s ezt bizonyítja az a tény, hogy a koronát is hozzák s amikor azzal Buda felé igyekeznek és Esztergomban azzal egy éjszaka tartamára megpihennek, aznap II. József már a multté ... A császár halála után a vármegyék arra törekedtek, hogy önállóságukat 1 Esztergom megyébe nősült. Felesége Nedeczky Sándor helyettes alispán özvegye: Huszár Ilona volt. Gyulay Ferenc bárósíttatott, majd grófi rangra emelkedett. 122