Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene
között viszálykodás tört ki, a vár az őrség szabad elvonulásának kikötésével feladatott s attól fogva a császár-király zászlóit lobogtatták a vár fokán a Felvidékről áramló szelek . .. Bottyán János élete. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának legendás hőséről: Vak Bottyán Jánosról, a kurucok által imádott Bottyán apóról, e sorok elején már emlékeztünk ugyan, azonban amit róla eddig elmondottunk, az csak kezdete annak a hősies küzdelemnek, amelyet a magyar ügyért elmúlásáig rendületlenül folytatott, tehát ennek a küzdelemnek bizonyos részleteire is ki kell terjeszkednünk annyival is inkább, mert a csaták rettenthetlen oroszlánjának emlékezete Esztergom történetével elválaszthatlanul összeforrott. Mielőtt azonban e részleteket ismertetnők, szükségesnek látjuk Bottyán János valószínű életrajzát ismertetni. Bottyán származását homály borítja. Állítólag Bars megyében született. Szülei ismeretlenek maradtak. Vannak történetírók, akik feltételezik, de mivel sem bizonyítják, hogy állítólag nemesi eredetű volt s vannak, akik jobbágy családból származtatják. Szülőhelyére nézve sincs semmi adatunk. Van olyan legenda is, amely szerint valamelyik garamvölgyi kolostorban lovászlegény volt és amikor egyszer valami miatt felingerelték, kezében vasvillával felrohant a kolostor folyosójára és nagy mérgében egy ott függő szent képen a szemet szúrta át s emiatt később a jobb szemét vesztette el. . . Amint egész élete legendaszerü volt, úgy ez a történet is egyike azoknak, amelyekkel a képzelet túlbuzgóságában felruházta, ellenben bizonyos, hogy Bottyán jobb szeme valamely csatában talán még akkor veszett el, amikor igen fiatal katona volt. Az is legenda, hogy amikor a kolostorban az említett cselekményt elkövette, menekülnie kellett s mert sehol sem érezte biztonságban magát, felcsapott katonának. Arról, hogy miként lett katona, nem tudunk, de mert az ő ifjúsága idejében ezt az országot fenekestül felfordították a belső harcok s akkor az ország javarészét a török uralta, fel kell tételeznünk, hogy Bottyán a hadi szolgálatot választotta, vagyis beállt zsoldos katonának, feltehetőleg a lovassághoz került s mert bátor férfi volt, tiszti rangra emelkedett és a császári hadseregben annak igen magas fokára eljutott. így kellett ennek lenni, hogyha tudjuk, hogy a régi időben nem az előzetes iskolák adták a hadsereg tisztjeit, hanem a harcterek voltak azok az iskolák, amelyek a hadiszolgálatra képesítettek. A hadi vállalkozásokban megnyilvánult személyes bátorság, a mindent meglátó, a pillanatnyi sikereket ügyesen kiaknázni tudó, ötletes, gyors és megfontolt cselekvésü katonák jutottak tiszti rangba és hogyha ezt elérték, további kitartás mellett biztos előhaladásra számíthattak. így képzeljük el mi Bottyán katonai pályáját, amely mindaddig felfelé ívelt, amíg a császár-királyt szolgálta és amely Rákóczi szabadságharcában őt örök emlékezetűvé avatta. Meg kell emlékeznünk még arról az imádatszerü szeretetről is, amellyel Bottyánt Esztergom vármegyének dunáninneni népe övezte. A túloldalon zálogos földbirtokos volt Bottyán János, aki akkor, amikor elfoglaltsága engedte, vagy a hadi szolgálattól néha-néha mentesült, szívesen időzött jobbágyai között és azokkal emberiesen bánt. Nem lehetetlen, hogy az esztergomi földmívesek között azért maradt meg emlékezete, mert ezeknek magyar eredetű ősapái onnan származtak át Esztergomba akkor, amikor már Bottyán birtokai idegeneknek adományoztattak és a bekövetkezett sanyargattatások miatt a város védelmét keresték. Régi igazság, hogy a nép nem felejt s amint keserűen emlékezik a bántalmakra és az igazságtalanságokra, ép olyan szeretettel és tisztelettel gondol aszókra, akik iránta jók és kíméletesek voltak. 1 VÁROSI KÖNYVT/rí E l lom j 117 -ho m 1
