Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

azért nem járt eredménnyel, mert a várbeliek állandóan viszonozták Le Maire tüzelését, nemkülönben a más irányból intézett tűzi támadást is. A kuruc ágyúk mindazonáltal oly sikeresen dolgoztak, hogy a vár védőművei egymásután omlottak össze. Kucklánder várparancsnok mindazonáltal hősiesen kitartott annyira, hogy amikor megadásra íelszólíttatott, a várőrséggel kirohanást intézett az ostromlókkal szemben azért, hogy az azok által elkészített aknákat elfoglalja. Ekkor már három hete tartott az ostrom s minthogy a várbelieket sikeresen visszaverték, Kucklánder hajlandó volt alkudozásra, mivel meggyőződött, hogy az aknák a várat feltétlenül felrobbantják. Rákóczi és Kucklánder között Gyürki Pál tábornok végezte a vár feladására vonatkozott tárgyalásokat, amelyek szeptember 13-án végződtek s azoknak eredményeképen Kucklánder kapitulált. A feltételek szerint a vár védőinek szabad elvonulás biztosíttatott és azok parancsnokukkal szeptember 17-én el is hagyták Esztergom várát és Komárom felé eltávozhattak. Ezt követőleg Rákóczi szeptember 19-én felvonult a várba, hol is a Bakóc kápolnában hálaadó Istentiszteletet tartatott, ezután a várat megszállatván, parancsnokul Bonafous francia ezredest, helyetteséül pedig Horváth Tamás ezredest rendelvén, a következő napon visszatért a túloldalra s onnan a Bars megyében őt váró gróf Bercsényi Miklóshoz sietett. Az esztergomi vár legutolsó ostroma. Habár a fejedelem kellő őrséget hagyott a várban és arról is gondoskodott, hogy Eszterházy Antal két ezrednyi lovassal Párkányban maradva, a várbeliek élelmezését biztosítsa, Esztergom mégsem maradhatott magyar kézen s talán nem is juthatott volna Rákóczi birtokába, hogyha a vár felmentésére küldött gróf Stahrenberg Guidó, akinek 13.000 főnyi hadával Komáromból kellett volna Kucklánder segítségére sietnie, el nem késik, így azonban mihelyt a vár feladásáról értesült, nyomban elindult azzal az elhatározással, hogy Esztergom várát visszafoglalja. Ez az út azonban nem volt mentes az akadályoktól, mert Rákóczi előre tudta, hogy amig ő Esztergom várának ostromával foglalkozik, a császáriak sem fognak tétlenek maradni, tehát eleve gondoskodott arról, hogy ha azok Komárom felől jönnének, az általa Nyergesujfalun és azzal szemben Karván létesíttetett sáncok által fenntartassanak. Stahrenberg valóban ellenállásra talált mindkét helyen s ezt leküzdendő, a sáncokat ágyútűzzel igyekezett megsemmisíteni, ami viszont kemény öszszeütközésekre vezetett, mert különösen a karvai sáncok védője: a francia Chassaut parancsnok és csapatai mindent elkövettek, hogy az előnyomulást a nyergesujfalui oldalon megnehezítsék. Habár Stahrenberg felkészülésével szemben az ellenállás szinte a lehetetlenséggel volt határos, íme mégis megkísérelték azt, s hogy a császáriaknak szeptember 27-én gyorsan sikerült a sáncok birtokába jutni, annak az volt az előzménye, hogy az őrség németjei között árulók voltak. Egykorú feljegyzések szerint Stahrenberg csapatai a sáncok védőinek nem kegyelmeztek és valósággal lemészárolták azokat. E gyalázatos eljárás után mi sem állt többé útjába Stahrenbergnek és októJ

bgr 2-á

n meg is indította az ostromot Esztergom ellen. Közbevetőleg meg A kell jegyezni, hogy amint Rákóczi arról értesült, hogy a karvai és nyergesi sáncok elestek, nyomban Esztergomba sietett, de mert látta, hogy a vele jött 3000 emberével a túlerővel nem veheti fel a harcot, visszatért a túloldalra s ezt követőleg az istenhegyi hajóhidat megsemmisíttette. > J Stahrenberg ostroma szep

tember 9-i

g tartott s mivel annak az őrség ellentállni annyival inkább képtelen volt, mert a magyar és német katonák 116