Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A zsitvatoroki béke. Esztergom eleste után 1606 november 11-én létrejött az úgynevezett zsitvatoroki béke, amely húsz év tartamára köttetett oly értelemben, hogy azok az országrészek, amelyek az egyezkedő felek kezén vannak, továbbra is ott maradnak. így pl. Vác, Nógrád, Drégely, Gyarmat, Szécsény, Dévény, Ajnácskő, Hollókő, Kékkő, Somoskő és Fülek Rudolf király birtokában meghagyatnak és a most említett várakhoz tartozó birtokok a hódoltság alól felszabadíttatnak, ellenben Eger és Kanizsa minden hozzátartozóikkal együtt hódoltság alatt maradnak. Hosszas volna a zsitvatoroki békeszerződés körül támadt bonyodalmakkal és vitákkal foglalkozni, de nem érdektelenek azok a tárgyalások, amelyek az esztergomi várhoz tartozott falvak birtoklásának rendezését azért célozták, mert a török mindama területekhez ragaszkodott, amelyekről a szerződés, mint behódoltakról emlékezett, ezzel szemben a magyar álláspont abban csúcsosodott ki, hogy a török csak az 1595-iki foglaláskor Esztergomhoz tartozott falvakat igényelheti. A sokáig tartott tárgyalások 1615 júliusában arra az eredményre vezettek, hogy a zsitvatoroki békeszerződés húsz évre ismét megköttetik és a végleges rendezés tekintetében királyi rendelet lesz az irányadó. Ennek nyomában Rudolf utóda: II. Mátyás király a következőleg rendelkezett: „Ami pedig a behódolt falvakat illeti, azokat mindkét részről kirendelt biztosok fogják megvizsgálni, összeírni és megállapítani olykép, hogy attól kezdve a határos törökök azokban semmiféle kárt, igazságtalanságot, vagy birtokháborítást nem tehetnek. E biztosok meg fogják állapítani, hogy mely falvak hódolnak be mindkét félnek, melyek ő császári felségének, vagy Esztergomnak, illetőleg más váraknak. Ezeket mind összeírják és nyilvántartják, hogy azontúl hovatartozásukra nézve kétség ne legyen. Ami a vita alatt levő 158 falut illeti, mindkét részről méltányos, hogy az a falu, mely Esztergomhoz közelebb fekszik, oda adózzék. Ezen esztergomi falvak, valamint a többiek is — bárhol legyenek Magyarországon, egyik részről se adóztassanak meg jobban a szokásosnál, hanem annyit fizessenek, mint régente szoktak." Habár eszerint a rendezésnek be kellett volna következnie, a II. Mátyás halála (1619 március 20.) után II. Ferdinánd alatt előállott és belháborúra vezetett bonyodalmak s az a körülmény, hogy a török időközben Vácot jogtalanul elfoglalta, természetesen a falvak megosztásának tárgyalását megakasztották, ellenben éppen Vác elfoglalásának ténye megkövetelte, hogy az 1615-iki békeszerződés megfelelő megállapodások nyomán megújíttassék és azzal kapcsolatban az esztergomi szadzsáknak a falvakhoz való tartozása tekintetében végleges megállapodás létesüljön. A zsitvatoroki szerződés megújítására a király és IV. Murád szultán részéről küldöttségek szerveztettek és a küldötteknek közös megegyezéssel a mai KőhícTgyarmatot jelölték ki a tárgyalások színhelyéül. 1625 április hó elején kezdődtek ezek a tárgyalások és eredményük az ugyanazon évi május hó 26-án húsz év tartamára megkötött „gyarmati béke" lett. A tárgyalásokat illetőleg megállapodás történt, hogy a tárgyaló feleknek tilos lesz újabb foglalásokra törekedni s ami az esztergomi szandzsáknak a falvakra vonatkozó igényét illeti, kimondatott, hogy a békére lépett feleknek ezirányú panaszai közösen kiküldendő biztosok által vizsgálandók.

1 Azok az események, amelyek 1625-től lezajlottak, legmegbízhatóbb iga1 A biztosok Bécsben 1615-ben a megosztás tekintetében úgy állapodtak meg, a 158 faluból 60 tartozzék az esztergomi szandzsák alá. (Salamon Fer. Két magyar Diplomata, 262—264. 1. Millenn. Tört. VI. 134—136.) 107