Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - ÁCS

ÁCS ÁCS Nevét királyi szolgálatban álló ácsokról kapta. Fényes Elek szerint római kori neve "Ad statuas" volt, melyet később "Ads"-ra rövidítettek. Római fa- és kőerőd maradványok is előkerültek a település területéről. A honfoglalás után hamarosan benépesült. Okleveles említése: 1138: Olt; 1297: Alch. Első ismert birtokosa 1346-ban nagymartom Simon fia volt. 1434-től Pál és Vilmos fraknói grófok tulajdona lett. A törökök Lovad és Vas falvakkal együtt 1540-ben teljesen elpusztították. 1590-ben mindössze 4 család élt "Ácsi" faluban. 1600 után népesült be újra Komáromból idetelepült református magyarokkal. Földesura a Hathalmy, majd a Lengyel, a Kolos és Poglányi családok voltak; később a pannonhalmi főapátság és az Esterházyak szereztek jelentős birtokrészt határában. 1824-ben Lichtenstein Alajosnak a birtoka, amit később a Zichy család szerzett meg. Határában jelentős birtokai voltak itt Szabadhegyi Móric is. Bél Mátyás már a 18. század elején "nagy és gazdag" faluként mutatja be. Az 1784-87-es népszámlálás szerint 674 házban 670 család élt. A népesség száma: 2895 fő. 5 papot, 129 nemest, 1 tisztviselőt, 39 polgárt, 148 parasztot, az utóbbi kettő 156 örökösét és 408 zsellért írtak össze. Ács a század végére a járás legnépesebb települése lett. 1848-ban 3800 lakosból 1128 katolikus, 2 görög óhitű, 11 ágostai evangélikus, 2435 református, 287 zsidó vallású volt. 1849. április 26-án a császáriak Ácsra visszahúzódva biztosították visszavonulásukat Bécs felé. 1849. július 2-án a szabadságharc egyik legvéresebb csatájában Görgey visszaverte a túlerőben lévő ellenség támadását, Klapka visszafoglalta Oszőnyt. Az 1849. július 2-án lezajlott csata emlékére oszlopot emeltek az ácsi erdőben. Patzenhofer Konrád 1871-ben alapította a cukorgyárat, amelyet később fiai vezettek. Az ácsi cukorgyár a megye legrégibb élelmiszeripari üzeme. A századfordulón már több mint 500 főt foglalkoztatott. Különleges adottsága, hogy a Bécs-Budapest vasútvonal mellett fekszik, répaszükségletét négy megye elégíti ki. Az első világháborúban 647 lakos vett részt, 215 halt hősi halált. Emléküket a "Hősök szobra", Lukácsy Lajos alkotása őrzi. Aktív társadalmi életre utal, hogy már viszonylag korán, 1873-ban megalakult a Kaszinó jogelődje, az Olvasóegylet, majd 1911-ben a Gazdakör, 1926-ban a Levente Egyesület, 1933-ban a HONSZ ácsi fiókegylete, 1934-ben az Orthodox Zsidó Hitközség, 1935-ben az Iparoskör, 1950-ben a Vadásztársaság. Az említetteken túl említést tesznek a dokumentumok az Ácsi Cukorgyár Dalkörének múködéséről is. 1927-ben kapta népkönyvtárát a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumtól. A település szőlőtermelői már a 19. századtól hegyközséggé szerveződve védték érdekeiket és javaikat. A második világháború harcai 1945. március 26-án értek véget. Az ácsi tsz 1952-ben, utódja, az Egyetértés 1956-ban alakult. 1978-tól 5228 hektáron gazdálkodott. Lakossága 1990-ben 7126 fő volt, területe 10 386 hektár. 1970. január l-jétől nagyközség. 1984-1988-igől Komárom vonzáskörzetéhez tartozott. NÉPRAJZ A település földrajzi neveinek egy része megőrizte a történeti eseményeket: Tatár út (a hagyomány szerint innen jöttek a tatárok a faluba). Pénzásás (földmúvelés közben pénzt találtak itt). Utalnak a társadalmi tagozódásra, a birtokviszonyokra is: Kistag (a földosztáskor itt kis területeket osztottak ki), Vitéz telek, Nemes birtok, Zsellér földek, Dézsmás szőlők, Pápista szőlők (a református egyház bérbeadta a pannonhalmi apátságnak). 62