Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

VÉRTESSOMLÓ, VÉRTESSZŐLŐS 80. Vértessomló pecsétje. 1806. VÉRTESSZŐLŐS Neve a források szerint azért szőlős, mert ahol csak az erdőségben tisztás volt, mindenütt szőlőt ültettek. A név 1909-ből származó előtagja a Vértes hegységre utal. Okleveles említése 1440: Zewles. A terület, mint ezt az 1965-ben Vértes László által vezetett ásatások nyomán itt előkerült leletek bizonyítják, a homo erectus (előember) vagy a homo sapiens őshordái által is lakott volt. A világhírű lelőhely tanúsága szerint az itt megtelepült horda intelligens volt. Eszközeik kavicsból készültek, jó vadászoknak bizonyultak, s már a tüzet is céltudatosan használták. A falu 1446-1458 között Rozgonyi István birtoka volt. 1459-től a tatai várhoz tartozott. 1541-ben még 4 porta után adózott, de a későbbi török háborúk alatt teljesen elpusztult. 1717-ben 17 református és 5 katolikus családot írtak össze. A falu földesura 1727-től Esterházy József, aki a szabad vallásgyakorlatukban akadályozott és ezért Szőlősről elköltözött magyarok helyére 1731-ben Trencsén megyéből szlovák telepeseket hozott. Az 1784-87-es népszámlálás szerint Esterházy Ferenc tulajdona. 97 házban 120 család élt. Népessége 641 fő volt. 2 polgárt, 56 parasztot, ez utóbbi kettő 52 örökösét és 73 zsellért írtak össze. Az első világháborúban a falu lakói közül 230-an vettek részt, közülük 32-en haltak hősi halált. A társadalmi élet fejlődésének jeleként megalakult 1908-ban a Katolikus Népszövetség valamint a Keresztény Hitelszövetkezet helyi csoportja, 1912-ben az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, 1923-ban a "Hangya" Fogyasztási Szövetkezet, 1925-ben a Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének helyi csoportja, 1926-ban a Levente Egyesület, 1930-ban a Polgári Lövészegylet, 1932-ben a Gazdakör, 1940-ben a Hegyközség, 1942-ben a "Falu" magyar Gazda és Földműves Szövetség helyi csoportja és végül 1956-ban az Önkéntes Tűzoltó Testület. A vármegye daloséletében két énekkarát is jegyezték a 30-as években: a Vértesszőlősi Dalkört valamint a Római Katolikus Dalkört. A településen 1945. március 20-án értek véget a második világháború harcai. Termelőszövetkezete 1952 (?)-ben alakult, majd 1959-ben újjá alakult. 1984-től 1988-ig Tatabánya vonzáskörzetéhez tartozott. Lakóinak száma 1990-ben 2422 fő, területe 1712 hektár volt. 397