Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE RÖVID LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - NÉPRAJZ

NÉPRAJZ NÉPI TÁPLÁLKOZÁS A táplálkozás eltért a nyári és a téli időszakban. A különbség a nyersanyagok felhasználásában, az étkezések számában és idejében érzékelhető. Télen a kukorica, burgonya, bab, nyáron a friss zöldségek és gyümölcs felhasználása volt gyakori. Télen háromszor, nyáron naponta négyszer vagy ötször étkeztek. A hét napjainak étrendjét íratlan szabály határozta meg. A hétfő, a szerda, a péntek és a szombat tésztás napok voltak. Hétfőn gombócféle, pénteken kifőtt tészta, szombaton sült tészta vagy kása került az asztalra. Kedden és csütörtökön főzeléket, vasárnap húst főztek vagy sütöttek. A falusi ember életében ünnepi alkalomnak számított a lakodalom, a keresztelő és a karácsony. A halotti torra is külön ételek főztek. A közösségi munkaalkalmak közül az aratás volt a legjelentősebb; kiadós, laktató ételeket készítettek ilyenkor. Aratáskor a "früstük", az ebéd és a vacsora mellett uzsonnát is készítettek, amit szintén a határban fogyasztottak el. A böjti ételek közül a "csiripiszlit" elsősorban a reformátusok készítették nagypéntekre. A kicsíráztatott búzát mozsárban megtörték vagy ledarálták és liszttel összekeverve cseréplábasban vagy tepsiben megsütötték. A katolikusokkal közös böjti ételek: a lisztből vízzel, sóval és tojással megkevert és megsütött vakarcs. A habarással készült gyümölcs - többnyire meggyleves. Nagyböjt után kövesztett húsokat, főképp sonkát ettek. A hajdan leggyakrabban fogyasztott ételek közül néhányat már csak az öregek ismernek, a háztartásokban nem készítik ezeket. Ilyenek például a kásafélék (kukorica, köles, bab, krumpli), a sterc (pirított liszt vízzel föleresztve, kiaszaggatva), a málé és a prósza (kukoricából készültek). Húspótlóként sokféle gombát fogyasztottak, a borsost és vörösbélűt főzve, a fűzfa- és diógombát zsíron pirítva. NÉPVISELET A ruházkodást korra és alkalomra előíró öltözködési szabályok Komárom-Esztergom megyében is léteztek, különösen a változatosabb női viseletben. A lányok hajadonfőtt jártak, a menyecskék kontyot viseltek, az idősebb asszonyok elöl kötött fejkendőt. Nagy ünnepek első napján, fekete vasárnap és nagypénteken sötét, az ünnepek második napján és virágvasárnap fehér, de legalábbis világos színű ruhát, hozzá csizmát, később pántos cipőt viseltek. A 20. század elején a férfiak még széleskörben hordták - elsősorban a jobbmódú gazdák - a fekete vagy kék posztóból varrt ünneplő ruhát. Egyenes szabású, vitézkötéses, zsinóros, ellenzős nadrágból és állógalléros, gombos pruszlikból valamint kötöttgombos, kihajtós, kétsoros kabátból állt. Hozzá csizmát és kerek kalapot viseltek. NÉPSZOKÁSOK A naptári év ünnepei is megmaradtak a hozzájuk kötődő szokásokkal, hiedelmekkel, jóslásokkal. Az új ruhát karácsonyra és húsvétra vették; a disznót karácsony és újév közére hizlalták; az almát, szőlőt karácsonyra tartogatták. Gondjuk volt rá, ha a bor újig nem is tartott ki, legalább húsvétig legyen. Téli összejövetel még ma is a tollfosztás, ahol a fosztókat pattogatott vagy főtt kukoricával, kaláccsal és borral kínálják. Az esztendő jeles napjai: advent idejét karácsony szenteste előtti negyedik vasárnapjától számítják. Jeles napjai: András, Borbála, Miklós, Luca napja (e napra a szokások, jóslások, hiedelmek bősége jellemző), karácsony (az esztendő jeles napjai sorában kiemelkedő szerepe van pl. karácsonyi asztal, karácsonyi morzsa, karácsonyfa, karácsonyi köszöntők, betlehemezés); Szent János napja, aprószentek napja, szilveszter, újév napja, vízkereszt (Háromkirályok járták a házakat); Pál napja, gyertyaszentelő, Balázs napja, farsang (vízkereszttől hamvazószerdáig tart); Mátyás napja. A nagyböjt, nagyhét időszaka: virágvasárnap (barkaszentelés), nagypéntek (böjt), nagyszombat (feltámadási körmenet, a harangok megjönnek Rómából), húsvét (locsolás, bál), húsvét keddje (vesszőzés, korbácsolás, subrikálás, leányok locsolása), Gergely nap. 28