Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza
KÖRNYE
TATABÁNYA-ALSÓGALLA-FELSŐGALLA 1926-ban állíttatta a község lakossága az első világháborús hősi emékművet a templom előtt, a főutcán (ez volt régen a budai országút). A társadalmi aktivitás eredményeként első egyesületét az Alsógallai Községi Gazdakört 1912-ben jegyezték be. Ezt követte 1918-ban a Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Szövetsége helyi csoportja, 1924-ben az Iparosok és Kereskedők Olvasóköre, a Levente Egyesület, 1928-ban az Alsó és Felsőgallai Német Népművelődési Egyesület helyi csoportja, 1931-ben a Polgári Lövészegylet, 1932-ben az Önkéntes Tűzoltótestület, 1934-ben a Szent János Temetkezési Egyesület, 1940-ben a Magyarországi Németek Szövetsége helyi csoportja és végül 1942-ben a "Falu" Magyar Gazda és Földműves Szövetség helyi csoportja. A két világháború között figyelemreméltó tevékenyságet fejtett ki az Iparos és Kereskedő Dalkör. Népkönyvtárát - mely Héreget is ellátta - 1927-ben kapta a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumtól. Lakossága 1930-ban 1358 fő volt, 1941-ben 1770. KATOLIKUS EGYHÁZ 1763-ban még csak kápolnája volt a településnek. 1800 decembere előtt Bánhida, majd Felsőgalla filiája volt. Ekkor anyakönyvi kerületté szervezték, plébániai rangot kapott. Anyakönyveit 1742-1800 között Felsőgallán - 1799-ben már külön kezelve - vezették. A plébánia rangot 1800-ban nyerte el. Első plébánosa az 1801-1802 között itt működő Zetykó János lett. A plébániához kapcsolódott az Alsógallai Katolikus Elemi Népiskola. Ledniczky József plébános 1940-42 között építtette Alsógallán a Szent István tiszteletére szentelt templomot, melyhez szintén elemi népiskola tartozott. Á templom stációképeit Feszty Masa festette. Alsógalla tardosi márványból készült kálváriáját Frank János és felesége készíttette 1890-ben. FELSŐGALLA (OBERGALLA) Felsőgalla középkori története szinte azonos Alsógalláéval. A mohácsi vész után, 1529-ben elpusztult honfoglaláskori települést 1733-ban telepítette be földesura, Esterházy József - Würzburgból, Elzászból és Strassburgból - katolikus vallású németekkel, akik telepítési kedvezményt is kaptak. 1768-ban 41 telkes jobbágyot, 38 házas és 9 házatlan zsellért írtak össze. Az 1784-87-es népszámláláskor a birtokos Esterházy Ferenc. Ekkor 106 házban 154 család élt, népessége 833 fő volt. 1 papot, 1 tisztviselőt, 4 polgárt, 41 parasztot, ez utóbbi kettő 30 örökösét és 123 zsellért írtak össze. 1896-tól fordulópontot jelentett a község életében a szénbányák megnyitása. A bányatelepek közelsége sok iparost és kereskedőt vonzott. Felsőgalla területén épült a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. (MÁK Rt.) cementgyára (1911) nyilt meg kőszénbányája (1902), a mészégető telep (1905., 1913), a téglagyár, a karbidgyár és a kátrányfeldolgozó üzem. Napjainkra ezek - főleg a környezet szennyezése miatt - megszűntek. Az első világháborús hősi emlékművet Zsákodi Csiszér János alkotását 1929-ben állíttatta a község lakossága. Felsőgalla a térség legpolgárosodottabb települése, melyet bizonyít, hogy 1913-1948 között nyomdája, polgári iskolája is volt, emellett számos szociális, kulturális, kereskedelmi intézménye, szervezete alakult ki. A 20. század első felében az egyesületi élet fellendült. 1911-től 1949-ig 25 egylet, csoport, szövetség alakult és működött Felsőgallán. 1911-ben bejegyezték az Iparosok és Kereskedők Körét, 1913-ban a Magyarországi Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak helyi csoportját, a Polgári Kört, 1917-ben a Keresztény Szocialista Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége helyi csoportját, a Keresztényszocialista Szervezetet, 1925-ben a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Árvák Nemzeti Szövetségének helyi fiókját, 1926-ban a Levente Egyesületet, 1927-ben az Ébredő Magyarok Egyesülete helyi 365
