Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

TATA 1971 és 1983 között muzeológus-művészettörténész volt Tatán, a Megyei Múzeumok Igazgatóságán, 1987 óta az Új Forrás című folyóirat művészeti rovatának gondozója. Szépirodalmi tevékenységet is folytat. Művei: A japán tűzoltók. Bp. 1980. - Köztéri szobraink. Bp. 1986. - A hetvenes-nyolcvanas évek. Vonások Komárom-Esztergom megyei művészek arcképeihez. Tatabánya, 1991. - A babaszemfestő pillantása. Tatabánya, 1991. Irodalom: Bérezés László: Egy bonyolult fejreállás megnyilvánulásai. = Mozgó Világ, 1982. 12. sz. 92-93.1. Makai Tóth Mária: A japán tűzoltók. = Új Forrás, 1981. 1. sz. 70-71.1. TERMÉSZETI ÉRTÉKEK Tata természeti értékekben gazdag város. A Kálvária-domb kőbányájában működő Földtani Intézet Geológiai Kutatóállomása a földtörténeti korok kőzetmaradványait természetes környezetben mutatja be. A terület érdekessége az ősember tartózkodási helyének és tűzkőbányájának maradványa. A bemutatóhely az országos jelentőségű természetvédelmi területek közé tartozik. A Cseke-tó partján lévő parkot a 18. században alakították ki. Az egykori főúri park magán viseli az angolkert ismert jegyeit: műromok, kanyargós utak, műbarlangok, kerti lak és kis-kastély. Értékesek a park facsoportjai: platánok, juhar-, fenyőfélék, kőrisek és fűzek. Az Öreg-tó partján áll és kórházként működik az egykori grófi kastély, parkja védett angolkert. A Öreg-tó számtalan átvonuló vízimadár pihenőhelye és több madárfaj letelepedési helye is. A tó környékén az évszázados fák aljában sok páfrányfaj él, közülük néhány hazai ritkaság. Figyelemre méltó az Öreg-tó mellett lévő mintegy 50 hektárnyi fekete- és erdeifenyő-állomány. Az egykori híres források vidékén ma a Fényes-fürdő és a kemping található. Az utóbbi években a bányászat következményeként a források szinte elapadtak, a tavak vízszintje jelentősen csökkent, vízminősége romlott. A természeti egyensúly helyreállítására több terv készült. Tata-Tóvároskert vasútállomásnál látható a 113 fából álló idős hársfasor. Érdekessége, hogy a fák iker-ültetésűek. Egykor a grófi pezsgőgyárhoz vezető lovas- és hintóút volt. Az Angyal-forrás-barlang 4-6 m magas forrásbarlang-terem. Tata belterületén található. Különlegessége, hogy a hévíz nem mészkőben, hanem mészkötésű kavicskonglomerátumban alakította ki. Jégkorszaki faunamaradványok, régészeti leletek tömege került elő belőle. A Megalodus-barlangra 1971-ben egy robbantás alkalmával a Kálvária-dombi kőfejtőben bukkantak rá. Hévizes eredetű üregrendszer. A többszintes, 280 méter összhosszúságú labirintusszerű barlang nem is oly régen még a híres tatai forrásrendszer egyik aktív vízjárata volt. Egyes járatszakaszok mennyezetén százszámra láthatók a hévíz által kipreparált, a valamikori Tethysben élt vastaghéjú kagylók, a Megalodusok keresztmetszetei. A barlang a nevét erről a kb. 190 millió éves ökölnyi-gyermekfejnyi kagylóról kapta. A barlang falait paplanszerű, kalcitkristályok milliárdjaiból álló kéreg borítja. A Tükör-forrás-barlang voltaképpen egy 20 m mélységű forráskürtő. A Cseke-tó közelében az 1970-es években víznyerési céllal tárták fel. Geológiai érdekessége, hogy nem mészkőben, hanem kavicskonglomerátum, mésztufa, agyag, sőt vékony széntelepeket tartalmazó rétegek összességében alakult ki. BIBLIOGRÁFIA BÁRDOS Kornél: A tatai Esterházyak zenéje 1727-1846. (Kiad. az MTA Zenetudományi Intézet) Bp. 1978. 259.1. BÍRÓ Endre: Tata műemlékei és a város jövője. = Műemlékvédelem, 1971. 2. sz. 74-76. 1. 353