Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

SZOMÓD SZOMÓD Neve a magyar nyelvemlékbeli Szomol személynévből képződhetett -d képzővel. Az alapjául szolgáló személynév szláv eredetű. Okleveles említése: 1225: Zumuld, 1237/1247: Sumuld, 1327: Chumuld. Már a rómaiak idejében is lakott hely lehetett. 1269-ben a Csák nemzetségbeli Vgrun /Ugrin/ és a majki prépost birtokolta. Szomód 1446-ban a Rozgonyi család birtoka volt és a tatai várhoz tartozott. Az 1529. évi török hadjáratot túlélte, 1541-ben még 6 porta után adózott, 1543-ban azonban elpusztult. A török hódoltság után Tisza-melléki református magyarok telepedtek itt le, s 1699-ben már 40 porta után adóztak. Az 1740-es évek végén Esterházy József Württembergből katolikus németeket telepített a községbe. Az 1784-87-es népszámlálás adati szerint Esterházy Ferenc gróf birtoka. 160 házban 194 család élt, népessége 1036 fő volt. 2 papot, 21 nemest, 1 polgárt, 110 parasztot, utóbbi kettő 98 örökösét és 94 zsellért számláltak össze. A településről Bél Mátyás a következőket mondja: ". .. egy domb alján, Tatával szemben van Szomód, magyarok lakják. Kis szántóföld övezi, köves, nem termékeny. Szép halastava van. A szájhagyomány szerint a Szőny felé vezető útnál Salamon egykori várának romjai találhatók. Ezt a földet Salamon földjének nevezik." 1848-ban 21 nemes család, 112 telkes jobbágy, 54 házas és 36 házatlan zsellércsalád élt a faluban. Két tanítós kéttantermes iskolája 1912-ben épült. Az első világháborúba a faluból 350-en indultak, ám 41-en nem tértek vissza soha. 1898-ban jegyezték be az Önkéntes Tűzoltó Egyletet, melyet 1919-ben Katolikus Ifjúsági Egylet, 1927ben a Levente Egyesület, 1930-ban a Polgári Lövészegylet, 1941-ben az Országos Egészségvédelmi Szövetség helyi fiókszövetsége, 1943-ban a Gazdakör követett. A második világháború harci eseményei Szomódon 1945. március 20-án értek véget. 1974-ben - Dunaszentmiklós átcsatolásával - községi közös tanáccsá alakult, 1990-ben önálló lett. Lakossága 1990-ben 1850 fő volt, területe 2824 hektár. 1975-től 1988-ig Tata városkörnyéki települése volt. NÉPRAJZ Földrajzi nevei a település kialakulásának és a hajdani gazdálkodásnak emlékeit őrzik. Német utca, Jéger utca, Újtelep, Büdös kút, Ebgondóta (kavicsbánya), Diósi lapos, Vitéz földek, Zsöllér tag, Vájogvető, Lúdmező,, Kenderáztató, Kákás tó. KATOLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ A katolikusok 1763-ban Mária Terézia rendelete alapján visszavették régi templomukat a reformátusoktól, s plébániát szerveztek. Később a katolikusok új templomot építettek melyet Szent Jakab tiszteletére szentelték. Anyakönyveit 1773-ig Tata I. plébánián, ezt követően helyben vezetik. A református egyházról az első adat 1603-ból való. A keleti országrészből ideköltöző reformátusok néhány év múlva ún. sövény-templomot építettek, majd a római katolikus templomot használták. E 1763-1784 között lelkészt sem hívhattak a faluba (árva eklézsiává lettek). 318