Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

SÜTTŐ, SZÁKSZEND 62. Süttő pecsétje. 18-19. század SZÁKSZEND SZÁK Neve a magyar nyelvemlékbeli Szák személynévből keletkezett, amely talán szláv eredetű. Pesty Frigyes és Fényes Elek szerint régi neve Szuk. Okleveles említése: 1281: Zaak, 1326: Zak. Területén előkerültek római kori leletek is. Feltártak egy 5. századból való germán házat, határában avarkori temető került napvilágra. A 11. századtól a Szák nemzetség egyik fészke lehetett a tolnai Szák falun túl. Vélhetően a nemzetség nyári szállásául szolgált 1326-ban a Csák nemzetség birtokolta, s a királynak adományozta. 1541-ben még 6 porta után adózott, de két év múlva elpusztult. Benépesítését 1630 körül gróf Nádasdy Ferenc kezdte meg Nyitra megyei evangélikus vallású szlovákokkal. A 18. században már az Esterházy család birtoka. 1739. május 23. - október 12. között 303-an haltak meg pestisben. A 18. század közepén református magyarok és katolikus németek is települtek a szlovák lakosság közé. Az 1784-1787-es népszámlálás szerint Esterházy János birtoka. 109 házban 145 család élt, népessége 675 fő volt. A faluban 1 papot, 5 nemest, 10 polgárt, 58 parasztot, az utóbbi kettő 58 örökösét és 84 zsellért írtak össze. 1848-ban 878 lakójából 490 evangélikus, 310 katolikus, 75 református, 3 zsidó vallású. A lakosság gabonatermesztésből, szőlőművelésből élt, de az erdő is nagy hasznot hozott. Az uradalomnak halastava, vízimalma, fűrészüzeme volt. Ipartelepén "a legjobb tégla készül a megyében". 1892-ben tűzvész pusztította el a falu nagyobb részét. A településen evangélikus és katolikus elemi iskola működött. Az első világháborúban 130 száki vett részt. 32-en hősi halált haltak. A társadalmi élet szerveződésének jeleként jegyzeték be 1926-ban Levente Egyesületét, majd 1927-ben Önkéntes Tűzoltóegyletét, 1928-ban a "Falu" Földműves Szövetség helyi csoportját, végül 1930-ban Polgári Lövészegyletet. A második világháború harcai 1945. március 19-én értek véget a község területén. 314