Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

RÉDE RÉDE A legkorábbi Ráda névváltozat szláv, szerb-horvát személynévből származik. Okleveles említések 1234-1240: Ráda, 1323: Rede, 1392: Nog Rede, 1488: Kys Rede. További névváltozatai: 1546: Reede, 1640: Nemes Rede, 1649: Alsó Nemes Rede, 1668: Nemes Kis Réde, 1774: Magyar Réde. Csesznek várához tartozó részét Nagy-Rédének, a másik részt Kis v. Tótrédének nevezték. (Ez utóbbiak ma Bakonybánk közigazgatási határán belül vannak. 1392-ben a Garaiak tulajdona. A 15. században a Szapolyai családé lett. Ekkor a környék legnagyobb települése volt. 1529-ben a törökök elpusztították. Rövidesen újratelepült, de 1554-ben pestisjárvány sújtotta. Az adójegyzékekben csak 1626-ban jelent meg ismét. 1536-ban az Enyingi Török család tulajdonába jutott. 1636-ban a király Csesznek várát és tartozékait Esterházy Dánielnek (Esterházy Miklós nádor testvére) ajándékozta. Ő az alapítója az Eszterházyak rédei ágának. Sokat szenvedett a török elleni felszabadító háború alatt, majd 1704-ben Heister tábornok is feldúlta. Ez magyarázza, hogy még 1720-ban is kevesen lakták. A falu egy részét a 16-17. században nemesek bírták, 1768-ban ezt is megvásárolta a paraszti Rédét birtokló Esterházy család. Katolikus lakóinak száma 1747-ben 24, 1785-ben 165, többségük német, de később elmagyarosodtak. 1771-ben református és római katolikus rektora volt. Esterházy Imre 1780-ban Pilgram tervei alapján kastélyt építtetett. Az 1784-1787-es népszámlálás adatai szerint Esterházy Imre tulajdona. 154 házban 233 család élt, népessége 1170 fő volt. 1 papot, 16 nemest, 2 polgárt, 89 parasztot, az utóbbi kettő 86 örökösét és 132 zsellért írtak össze. Réde lakói földművelésből éltek. Futóhomokos földjeiben nagy károkat tettek a záporok, folyóvizek és a szél. Emiatt több telepes is elhagyta. Előnyös volt a falu számára a ritka katonai beszállásolás. Csatkán is béreltek legelőt. Borméréssel, fakereskedelemmel is foglalkoztak. Terményeiket Győr piacán értékesítették. Lesaljapusztán 1926-tól keményítőgyár működött. Lakossága 1930-ra meghaladta az 1800 főt. A II. világháború harcai község területén 1945. március 24-én értek véget. 1950-ben csatolták Veszprém megyétől Komárom megyéhez. 1977-ben Bakonyszombathely közös tanácsú községhez kapcsolták. 1989-ben ismét önálló lett. Szövetkezete 1976-ban egyesült a Bakonyszombathelyi Bakonyi Termelőszövetkezettel.. Lakossága 1990-ben 1573 fő, területe 4589 ha volt. NÉPRAJZ Földrajzi nevei a régi gazdaság emlékeit is őrzik: Ülepítő, Lórévasút, Kenderföldek, Kölesföldek. A község házaiban a 20. század elején elterjedt a zártkéményes konyha kamin vagy mászókéményes változata Pl. Arany J. u. 34., Kossuth L. u. 20.). KATOLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ 1439-ben már temploma volt, melyet Szent György tiszteletére szenteltek. 1542-ben elpusztult. 1525-ben plébánosa Márton. Mai barokk templomát Esterházy Imre birtokos építtette. 1777-ig a győri egyházmegyéhez tartozott. A Bakonyszombathelyi plébánia gondozta. 1920-ban plébániai rangra emelkedett, azóta anyakönyveit helyben vezetik. 304