Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

OROSZLÁNY, PILISCSÉV NITSCH Árpád János: Majk, a Bold. Szűz Majki Premontrei Prépostságának, majd a Nepomuki Szent Jánosról nevezett Kamalduli remeteségnek története. Győr, 1910. (Győregyházmegyei, ny.) 64. 1., illusztr. - Mikrofilm. - MK. RUPP Jakab: MagyarorszáG helyrajzi története 1. h. é. n. 495-498.1. VOYT Pál: A majki műemlékegyüttes. = Magyar Műemlékvédelem, 1961-1962. 201.1. WEHNER Tibor: Majk. = Új Forrás, 1974. 1. sz. 124.1., 127-128.1. PILISCSÉV (£lV) A Csév helynév puszta személynévből származott magyar névadással. A név eredete tisztázatlan. Előtagja a Pilis hegységre utal. A középkori Csév a mai Piliscsévtől mintegy hat kilométernyire feküdt Csolnok, Sáp, Dág és Csaba között. A mai Csév neve a monda szerint a Civitas Strigoniensis Esztergom vármegye négy első betűjének összevonásából keletkezett. Régen Nagy és Boldog Csévnek nevezték, pecsétnyomóján (1787) is ez áll. Okleveles említése 1262: Chw, Cheu. Az őskortól az Árpád-korig terjedő időből Cséven és határában 12 helyen bukkantak leletekre, melyek bizonyítják az ember jelenlétét (római mérföldkövek, őrtorony-maradványok, terra sigillata, Nagy Constantin-féle pénzérme). A17-18. század fordulójától az esztergomi káptalan (kegyúr) birtoka. A török időkben elnéptelenedett. Az esztergomi káptalan 1699-1711 között tótokat telepített ide Felső-Magyarország különböző részeiből. Lakossága ekkor 6 magyar és 16 szlovák nevű jobbágyból és egy nemesből állt. Az 1784-87-es népszámlálás adati szerint 144 házban 184 család élt, népessége 900 fő volt. 1 pap, 1 polgár, 63 paraszt, utóbbi kettő 52 örököse és 119 zsellér lakta. 1820-ban a fél falu leégett. Iskolája 1836-ban épült. 1838-ban már működött az uradalmi faiskola, hogy elegendő facsemetét biztosítson az utak mellé. A századfordulón nagyközség lett. Nagy kiterjedésű határának köves szántóin inkább csak a rozs termett meg. Lakói fa- és mészégetéssel, valamint máshol vállalt szőlőmunkával és aratással keresték kenyerüket. A csévi mészégetők a II. világháború előtt bejárták a környéket, szekérről árulták az oltani való meszet. 1906-ban jegyezték be az Erdőbirtokosságot és a Legeltetési Társaságot, majd az 1926-tól működő "Falu" Országos Földműves Szövetség helyi csoportját, a Levente Egyesületet; ezt követte 1928-ban a Csévi "Magyarország Nagyasszonyához" címzett Temetkezési Egylet, 1935-ben a Polgári Lövészegylet és végül 1942-ben a Katolikus Leánykörök Országos Szövetségének helyi csoportja. 1927-ben a Vallás-és Közoktatási Minisztériumtól kapott népkönyvtárat. Az 1930-as évektől öttantermes, 7 tan erős állami iskola működött a községben. Piliscséven 1944. december 25-én fejeződtek be a II. világháború harcai. 1946-ban lakosainak egy része Szlovákiába települt át. Az iskolában évtizedek óta folyik szlovák nyelvoktatás, a nemzetiségi kultúrát, hagyományokat ápolják. Az 1970-ben megalakult asszonykórus Kálmánfi Béla munkája nyomán országos hírűvé vált. Hanglemezük a legszebb szlovák nyelvű népdalokat örökíti meg. A Kopasz-hegy déli lejtőjén kialakított motocross-pálya (70-es évek vége) országosan ismertté tette a község nevét. Ma Piliscsév alvóközség, keresőképes lakosságának jelentős része Budapest üzemeiben dolgozik. 1984-tól 1988-ig Dorog vonzáskörzetéhez tartozott. Lakóinak száma 1990-ben 2314 fő, területe 2490 ha volt. 299