Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

NESZMÉLY NESZMÉLY A falu neve szláv személynévből alakulhatott magyar névadással. A szó jelentése: "az, aki nem bátor, aki félénk". Már a vaskorban lakott hely volt, számos lelet tanúskodik erről. Leggazdagabb leletanyaga azonban a római korból maradt ránk. Okleveles említése: 1237/1240: Nezmel, 1341: Neszmel, 1342: Nesmel. 1341-ben Miklós comes birtoka volt. 1359-ben a neszmélyi Hanczkó családé, majd 1422 körül a komáromi várbirtok részévé vált. 1364-ben oppidium (város). Ebben az időben Hosszúfalu, illetve Langendorf néven ismert. 1471-ben latin néven, Longa villa-ként említik. 1347-től Neszmély két évszázadig vámhely volt. Mátyás királytól 1471-ben mezővárosi kiváltságot kapott, melyet egy 1505-ben kelt oklevél megerősített. E jellegét a középkor végéig megtartotta. A török hódoltság idejében a falu lakott hely, de 1556 és 1622 között mindössze 1-2 házzal írták össze. Valamennyi forrás megemlíd, hogy 1439. október 27-én Neszmélyen halt meg Albert magyar király. Halálának körülményeiről olvasható az is, hogy már betegen indult Bécsbe, és útközben Neszmélyen érte a halál. Fényes Elek geográfiai szótárában részletes leírást ad a tájról, miszerint hegyes-völgyes a terület, a falu a Dunára terjeszkedő lankán fekszik. Többnyire agyaggal kevert homok a földje, jó a termése rozsból, zabból. Legelője gyenge, az állattenyésztéssel nem igen dicsekedhetnek. Fő kincse a bora, bár a legnagyobb szorgalom mellett is kevés terem. Neszmély bora a rajnai borokhoz hasonlóan 7-8 év alatt érik be. Református település, 1755-ben 1040 református, 217 katolikus és 6 zsidó lakta. Az 1784-87-es népszámlálás szerint Zichy Miklós gróf birtoka. 189 házban 278 család élt, népessége 1250 fő volt. 1 papot, 23 nemest, 1 polgárt, 94 parasztot, utóbbi kettő 88 örökösét és 163 zsellért írtak össze. A 18. század végén a református magyar jobbágyok mellett egyre több nemes élt a faluban. Számuk 1831-ben elérte a 96-ot. A község mögötd várhegyen a hagyomány szerint apácakolostor volt, amelyet a törökök feldúltak. A helység pecsétnyomóján a felirat 1710-ben: "Sigilium civitads nostrae Neszmely". A település hírneve valamennyi forrás szerint a borához kötődik. Ez olykor komoly feszültséget is okozott. 1850. október 2-án a község parasztjai megtámadták a bordézsma beszedőit. Az első világháborúban 200-an vettek részt, 51-en haltak hősi halált. Jelentősebb ipari létesítménye az 1922-ben Hacker Ödön által alapított cserép- és téglagyár, mely átlagosan 70-80 munkást foglalkoztatott. Első egyesületét, a Levente Egyesületet 1925-ben jegyezték be. Ezt követte 1930-ban a Polgári Lövészegylet, majd 1933-ban a Gazdakör. Népkönyvtárát 1927-ben kapta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól. A településen a második világháború harcai 1945. március 21-én értek véget. Neszmély 1977-ben Dunaalmással egyesült Almásneszmély néven. 1975-től 1988-ig Tata városkörnyéki települése volt. A két település 1991-ben szétvált. Lakóinak száma 1990-ben 3026 fő volt ( Dunaalmással együtt), területe 2777 hektár. NÉPRAJZ Földrajzi nevei főként a község történetére utalnak, pl. Pörös, Pörösi út (ez a terület per útján került - Süttő községtől - a neszmélyiek birtokába). Az Akasztó-hegyen - a népmonda szerint - a Mátyás királyt megzsaroló révészt akasztották fel; a Király-kút vizéből Albert király ivott. A község szélén löszfalba vájva egymástól 10-15 méterre sorakoznak a bor tárolására használt lyukpincék. Jelentékeny paraszd szőlőkultúrája alapján a történelmi borvidékek közé tartozott. 282