Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

MOGYORÓSBÁNYA MOGYORÓSBÁNYA A Mogyorós helynév mogyoróbokrokkal benőtt területet jelent, a bánya utótag a bányászatra utal. Okleveles említése: 1269: Munorod, Munoros, Monoros, 1277.: Moniorus, 1281: Monuros, 1356: Monyoros. A középkori Mogyorós falu a mai templom körül helyezkedett el. 1570-től egységesen Mogyoros vagy Mogyorós. Emberi település nyomai az őskortól megtalálható. Ezt biztonyítják a csiszolt kőeszközök, az Óhegy bronzkori földvára, római kori edények, avarkorei leletek. A középkorban királynéi birtok volt, melyet 1269-ben Mária királyné Benedek veszprémi ispánnak ajándákozott. Később 1283-ban a Zovárd nembéli Miklós tulajdonába került. 1307-ben a Zovárd nemzetségi birtokokat átmenetileg a Csákok bírják. Mellettük az óbudai apácák (klarisszák) is birtokjogot szereznek 1473-ban amit a rend 1782. évi feloszlatásáig tartottak a kezükben. Attól kezdődően egészen 1945-ig a földesúri jogokat a Vallásalap gyakorolta. Az uradalom központja Csolnok volt. A törökök a környéket feldúlták, így 1570-ben lakatlan puszta lett, amit szomszédai bekebeleztek. Nem maradt örökké "üres falu", mint a szomszédos Pél. A18. század elején az apácák "tótokat" és németeket telepítettek ide. 1907-től a község neve Mogyorósbánya, addig Mogyorós. 1720-ban főleg szlovák és német anyanyelvű családok éltek itt. Lakóinak száma 1732-ben 257 fő volt. A falu pecsétjében az elnevezésre utaló mogyoróbokor a 18. század elején jelent meg. Az 1784-87-es népszámlálás adatai szerint 70 házban 81 család élt, népessége 380 fő volt. Közülük paraszt 44, örököse 33, zsellér pedig 37 volt. Barnakőszenet először 1819-ben tártak fel Szarkáson, ahol a kitermelés 1889-től vett lendületet. A 19. század derekán már működött bányakórháza. 1862-ben építtetett kastélyt Brzorár Rezső, a Felvidékről ideszármazott kisnemes, a híres szobrászművész, Bezerédi Gyula apja. Mogyorós a megye egyik legkisebb határú községe volt. A lakosság nagy részének már a 20. század elejétől megélhetést jelentett a "koszán ásása", az Esztergomban is felhasznált "jó fazekasoknak való agyag föld" kibányászása és a mészkőfejtés. 1907-től neve: Mogyorósbánya. Az első világháborúban elesettek emlékművét 1935-ben emelték. Az 1930-as években már a bányászoknak is volt általában 2-3 hold földje, a hiányzó terményeket a földműves lakosságnál vállalt részesmunkával szerezték be. Társadalmi életének aktivitására utal az 1927-ben bejegyzett Levente Egyesület, melyet 1930-ban követett a Polgári Lövészegylet, 1938-ban az Önkéntes Tűzoltótestület, és végül 1942-ben a Katolikus Leánykörök Szövetségének helyi csoportja. Levéltári források említést tesznek még a "Stefánia" Szövetségről is. 1928-ban épült a Magyar Túrista Egyesület Esztergomi Osztályának menedékháza, iskoláját az 1930-as években emelték. 1945. március 25-én értek véget a második világháború harcai a településen. Bányászközség jellege a szénbányászat visszafejlesztéséig megmaradt. Közigazgatási önállóságát 1971-ben vesztette el, ekkor lett Tát Nagyközségi Közös Tanács tagja, de az 1990. évi helyhatósági választások után visszaállt önkormányzata. Katolikus lakossága az újjátelepítés óta vegyes anyanyelvű maradt. 1978-ban lakóinak 13,2 %-a vallotta magát szlováknak. A szlovák nemzetiségi kultúrát az asszonykórus és a fúvószenekar révén ápolják. 1984-től 1988-ig Esztergom vonzáskörzetéhez tartozott. Lakóinak száma 1990-ben 819 fő volt, területe 733 hektár. 272