Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

MÁRIAHALOM Az 1784—87-es népszámláláskor Csolnokkal együtt írták össze. Lakóinak száma 1836-ban 483 fő volt. Iskolája 1786-ban nyílt meg, végleges épülete 1812-re készült el. 1904-ben bővült, 1939-ben nyerte el mai formáját. A hagyomány szerint 1849-ben a Buda ostromára készülő Görgey csapatai átvonultak a községen. 1848 októberében Jellasicsot feltartóztatandó népfelkelést terveztek Kirva és Epöl község közötti gyülekezőhellyel. 1861-ben és 1876-ban a kirvaiak megvették a somodon határrészt. A XVIII.század elején ideérkező német lakosság a hagyomány szerint az erdőkből, nádasokból irtással nyerte a szőlő telepítésére alkalmas területeket. A filoxera pusztítása előtti időkben a híres kirvai fehér bor eljutott Pozsonyon át Bécsig, még az elemi iskolai tankönyv is említette.Emeletes présházai és a bálványos prések fejlett szőlő- és borkultúrájának bizonyítékai. Jelentős volt gyümölcstermelése is. A körtét, almát, szilvát nagy, kerek kosarakba téve, kocsival vitték eladni Dorogra és Esztergomba. Más falvakból, pl. Pilisvörösvárról, Piliscsabáról, Óbudáról is jöttek ide felvásárolni a gyümölcsöt. Igen nagy mennyiséget aszaltak télire (körte, szilva, őszibarack). A kétemeletes présházak felső szintjét takarmányfélék és gabona tárolására használták, az almát és a körtét is itt tárolták a gabonafélék között. A község 1871-1950-ig az únyi körjegyzőség tagja volt. A múlt században postája Dorog a századfordulón Tinnye, 1947-től Úny, míg az 1960-as évek végétől helyben van.Vasútállomása Piliscsaba-Jászfalu 1895-től. 1950-ig csak gyalog vagy lovaskocsival lehetett megközelíteni a községet. A közös Uny-Kirvai Tűzoltótestület 1891-ben jött létre. 1895-ben állították föl a Kirva - Úny Községi Hitelszövetkezetet. 1920-ban létesült a Hangya Szövetkezet és a Temetkezési Egylet, melyet 1925-ben követett a Levente Egyesület, 1928-ban a "Falu" Országos Földműves Szövetség helyi fiókja, a Polgári Lövészegylet, 1940-ben pedig a Magyarországi Németek Szövetségének Máriahalmi helyi csoportja. Az I. világháborúban elesettek emlékművét 1936-ban avatták fel. Az 1930-as években lakosságának 80 %-a még szőlő- és földműveléssel foglalkozott, másik része bányászatból élt. ÁII. világháború harcai 1944. december 25-étől 1945. március 23-áig tartottak a községben és határában. 1946. április 2-án kitelepítettek 640 főt, a lakosság 3/4 részét. 1950-ben megindult a rendszeres autóbusz-közlekedés Esztergomba, megalakult a Szabadság Tszcs, amely 1961-ben egyesül Únnyal, 1964-ben Sárisáppal (Új Elet MgTsz). 1953-ban fejlődésnek indult az 1948-ban államosított általános iskolában a német nemzetiségi oktatás és a nemzetiségi kultúra ápolása. Ez bizonnyal szerepet játszik abban, hogy az 1970-es évek végén lakosságának csaknem fele német nemzetiségűnek vallotta magát. 1950 és 1971 között önálló tanácsú község, 1971-től 1990-ig Dág Községi Közös Tanácsának tagja, 1990. január l-jétől újra önálló. Napjainkban Máriahalom üdülőhelyi szerepe egyre inkább meghatározóvá válik. Lakóinak száma 1990-ben 559 fő volt, területe 1803 ha. NÉPRAJZ Földrajzi nevei kétnyelvűek (magyar, német). Idézik a történelmi múltat (Török-kút). Alt-Kirva-Ókirva (régészeti leletek helye). A paraszti gazdálkodásra utalnak: CsoLnoker Aecker (még a betelepítés előtt a csolnokiak művelték), Trettplatz Aecker (Szérűk), Szőlő-hegy (ahova a 18. században az első szőlőket telepítették). 267