Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

LÁBATLAN * A 19. században ismert 3 kőszénfeltárása, de egy sem fejlődött bányává, mészkő- (szürke márvány) és márgalelőhelyei viszont igen. Ezekre a 19. és a 20. században országos jelentőségű építőanyag-ipar települt. 1906-ban épült fel 4 tantermes állami elemi iskolája, amely az 1930-as években már 700 kötetes könyvtárral is rendelkezett. Társadalmi egyesületei közül előbb 1918-ban a Hangya Szövetkezet, 1925-ben a Levente Egyesület, 1927-ben a Sport Club és az Önkéntes Tűzoltó Egylet, a Keresztény Szocialista Bánya és Kohómunkások helyi csoportja, 1930-ban a Polgári Lövészegylet, 1932-ben a "Testvériség" Asztaltársaság, 1935-ben a Katolikus Olvasókör, 1940-ben a Magyar Katolikus Nőegyesület Országos Szövetségének helyi csoportja, végül 1950-ben a Magyar Szabadságharcos Szövetség Lábatlani Cementgyári üzemi csoportja alakult meg. Más források említést tesznek még a Gazdakör és a Magyarországi Építőmunkások Szakszervezetének működéséről is. Lábatlan területén 1945. március 26-án értek véget a második világháború harcai. Az 1950-es években alakult meg az Ipari Termelőszövetkezet. Az 1960-as években épületelem-gyártó üzeme volt. Az 1951-ben létesült termelőszövetkezete később a Táti Vörös Csillag MgTsz részévé vált. 1970-73. között épült fel Piszke határában a Lábatlani Papírgyár. Piszkét 1950-ben csatolták Lábatlanhoz. 1984-től 1988-ig Esztergom vonzáskörzetéhez tartozott. Lakóinak száma 1990-ben 5690 fő volt, területe 2635 ha. NÉPRAJZ A földrajzi nevek egyrészt a község ipari létesítményeihez kötődnek Vaskapu, Cementgyár Rongygyár (a tulajdonos neve neve Rohn volt), másrészt a történeti múlthoz (Klastromkertek, Apácakert és Klastromdűlő) kötődnek. Cigány lakosságára utal a Lábatlani Harlem és a Cigány-gödör falurész. KATOLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ Az 1400-ban említett Szent Mihály-kápolnának István pap volt az igazgatója. 1519-ben Bakócz Tamás érseknek is volt lábatlani birtoka. 1732-ben kevés volt a katolikus Lábatlanon. A 15. században épült templom ekkor a reformátusok birtokába került. A katolikusok anyaegyháza 1732-től Nyergesújfalu, 1927-től pedig Piszke. 1720 körül a település határában állott a Visitatio-templom, melyet nagy számban kerestek fel zarándokok. E templom a 15. századból származó domonkos kolostor köveiből épült. E kolostor a törökidőkben erődített támaszpont volt, mely a harcok során elpusztult. Mai temploma 1938-ban épült, utoljára 1978-ban újították fel. 1927-től Piszke filiája. Anyakönyveit 1927-ig Nyergesújfalun, azóta Piszkén vezetik. A református egyházról, a reformáció kezdetétől, 1550 tájáról őrzik az első feljegyzéseket. 1732-ben a falu lakóinak többsége református volt. Anyakönyveit 1713-tól őrzik. Az egyházközség irattára régi jegyzőkönyveket, protokollumokat őriz. MŰEMLÉKEK Műemlék jellegű épülete a sokszögű szentéllyel rendelkező, 15. századi eredetű, gótikus elemeket magában foglaló református templom, mely mai formáját erőteljes átalakítást követően 1894-ben nyerte el. 259