Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

KÖRNYE KÖRNYE Már az őskorban lakott település volt. A rómaiak idejében Quirinum néven említették. Fényes Elek leírása szerint itt nagykiterjedésű római város volt. Az ásatások során előkerült leletekből is erre következtethetünk (kőkorsók, áldozóoltárok stb.).Bél Mátyás Quiriniának, illetve Cyreniának említi a várost, melynek falaiból a majki kamalduli zárdát és templomot építették. A honfoglalás utáni településnév szláv eredetű személynévből alakult ki, a magyar névadás szabályai szerint. Okleveles említése 1326: Cernee, 1383: Kernye. 1446-tól vámjával együtt Geszteshez, 1495-től a Fejér megyei Gerencsérvárhoz tartozott. 1529-ben a törökök a települést feldúlták. 1643-ban Csáki László Bars megyéből református magyarokat telepített ide. 1699-ben már 77 háromnegyed porta után adóztak. A 18. század elején Esterházy József elűzte a protestáns magyarokat a faluból, és helyükre 1745-ben Moson megyei katolikus németeket telepített. Nyugati határán folyik az Altal-ér, mely a falu alatt nagy halastavat képez. Kétkerekű, felülcsapós vízimalmát említik a források. Az 1784-87-es népszámlálás adtai szerint Esterházy Ferenc birtoka volt. 133 házban 160 család élt, népessége 820 fő volt. 1 papot, 2 nemest, 1 tisztviselőt 7 polgárt, 79 parasztot, az utóbbi kettő 72 örökösét és 85 zsellért írtak össze. Az 1836-os adatok 827 katolikus és 112 református vallásúról tájékoztatnak. 1841-ben Környén 79 telkes gazdaság volt, s 47 házas és 14 házatlan zsellér élt itt. Ipari üzemei közül említendő a Hoffart-féle hengermalom, melyet 1916-ban Kerner Jakab és Társai alapítottak, és 1917-ben kezdte meg működését. Az első világháborúban 300 katona vonult be Környéről, s közülük negyvenen estek el a harctéren. Nevüket 1921-től emléktábla őrzi. 1920-at követően több egyesület is szerveződött a településen. 1922-ben alakult a Magyarországi Bányaés Kohómunkások Országos Szövetsége helyi csoportja, 1928-ban a Keresztényszocialista Bánya- és Kohómunkások helyi csoportja (mint utódszervezet), 1926-ban a Levente Egyesület, a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület helyi csoportja, 1930-ban a Polgári Lövészegylet, 1944-ben a "Falu" Magyar Gazda- és Földmunkásszövetség helyi csoportja, 1956-ban az Önkéntes Tűzoltó Testület, 1957-ben a Gazdakör. Népkönyvtárat 1936-ban kapott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól. A II. világháború harci eseményei 1945. március 19-én értek véget Környén. A harcokban elesettek emlékét 1990 óta emlékoszlop örökíti meg a katolikus templom mellett. Termelőszövetkezete 1949-ben alakult Vörös csillag néven. Országos hírű üzeme a Környei Mezőgazdasági Kombinát. Lakóinak száma 1990-ben 4115 fő volt, területe 4537 ha. 1974-től 1988-ig Tatabánya városkörnyéki községe volt. NÉPRAJZ Földrajzi nevei a község külterületi részeire és tulajdonosaira utalnak: Szentgyörgypuszta (az Esterházy grófok majorja volt,) Környebánya (a bányában dolgozók települése.) Hat -fa - tábla (hat hatalmas nyárfa állt itt), Grófi kunyhó (Esterházy gróf házának csúfneve volt), Agyaggödri dülő (innen vitték az agyagot tapasztáshoz). 256