Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza
KÖMLŐD
KOMÁROM-SZŐNY, KOMLÓD SZŐNY község története, a szőnyi mezőgazdasági tsz. élete. Komárom, 1977. 22. 2.1., illusztr. - Gépirat. -MK. VADÁSZ Éva, V.: Az őskutatások legújubb eredményei Tata környékén. Illusztr. = Új Forrás, 1973. 2. sz. 57-63.1. - Almásfüzitő (Foktorok), Vértesszőlős, Szőny, Dad. 42. Szőny pecsétje. 18-19. század KÖMLŐD A helység neve a magyar komló növénynévből keletkezhetett, később -d képző járult hozzá. Feltehető az is, hogy a magyar hírszerző - régiesen kémlő, kémlelő - rejlik benne. Okleveles említése 1439: Kemlew. A Szapolyaiak alatt Kemelü alakban szerepel. Fényes Elek Geográfiai szótárában a falut Kimling néven említi. A falu részben nemesi birtok volt, részben Gesztes várához tartozott. 1541-ben 17 portával adózott. A törökök 1543-ban a szomszéd Parnakkal együtt feldúlták. Parnak nem épült újjá. 1650-ben Pázmándy Gergely szerezte meg Kömlődöt zálogjogon, és benépesítette. A terület ezt követően a Káposztás családé, a Pázmándyaké, majd a Pálffy, Szemerey, Sárközy, Scaffaltzky, Baditz, Szabó s több nemes család birtoka. Hosszú ideig megőrizte nemesi jellegét, melyet elősegített az is, hogy a nemesség a 18. század közepén közbirtokossággá szerveződött. Az 1784-87-es népszámlálás adatai szerint 112 házban 197 család élt, népessége 818 fő volt. 1 papot, 141 nemest, 11 polgárt, ennek 8 örökösét és 131 zsellért számláltak össze. 1851-ben 126 nemesi család lakta. Földjéről Fényes Elek azt írja, hogy jó minőségű fekete homok, jól terem, igen szép az árpa és a búza, hasonlóan a burgonya is. A takarmánytermesztés is sikeres. Szőlőhegye jó bort teremne, de hanyagul művelik. Kiemeli Sárközy József 17 holdra terjedő kertjét, a tagyosi határban lévő majorját, melyek a megyében az első helyen állnak. Külön említést tesz Sárközy József érem- és fegyvergyűjteményéről is. A faluban lévő gőzerőműves szeszgyár 36 mérő burgonyát dolgozott fel naponta. Halastavát birkaúsztatásra is használták. Első egyesületét, a Levente Egyesületet 1924-ben alapították. Ezt 1929-ben követte a Polgári Lövészegylet, 1930-ban az Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Ez utóbbi 1956-ban újjáalakult. A II. világháború harcai 1945. március 18-án értek véget a községben. 252