Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - ESZTERGOM

ESZTERGOM Sík Sándor: Pázmány az ember és az író. Bp. 1939. Zelliger Alajos: Esztergom-vármegyei... koszorúja. Bp. 1888. 388. 1. PERÉNYI Kálmán (Pusztamarót, 1863. június 19. - ? 1935. márc. 12.) író, költő. Pusztamaróton született, középiskoláit Esztergomban végezte. Ezután jogot hallgatott, s 1887-ben az államtudományok doktorává avatták. 1901-ig az esztergomi, majd a párkányi járás szolgabírája, árvaszéki ülnök volt. 1906-ban alispán lett. Hivatali teendői mellett tevékenyen részt vett az esztergomi kulturális életben. Költeményeket, elbeszéléseket és tárcákat írt. írásai megjelentek a győri Hazánkban, a székesfehérvári Szabadságban, a debreceni Ellenőrben és tucatnyi fővárosi lapban is. 1892-94 között szerkesztette az általa alapított Esztergomi Lapokat. Ezt követően az irodalmi tevékenységgel felhagyott. Művei: Lyrai költemények. (1879-1882.) Esztergom, 1883. - Mezei virágok. Esztergom, 1885. - Felhők és csillárok. (1883-1887.) Esztergom, 1888. - Fényben, árnyban. Esztergom, 1894. Irodalom: Zelliger Alajos: Esztergom-vármegyei írók... koszorúja. Esztergom, 1888. 164.1. RÉNYI Rezső (Szklena, 1827. december 4. - ? 1899. február 23.) író, közhivatalnok. Iskoláit Esztergomban végezte a bencés gimnáziumban. 1843-tól nagyszombati papnövendék volt. 1846-ban megvált az egyházi pályától, s jogi tanulmányokat folytatott. Fontos szerepet játszott életében az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc. Komárom ostrománál már főhadnagy, részt vett az ácsi csatában. A szabadságharc bukása után közhivatalokat vállalt. Esztergomban telepedett le, ahol jegyző, majd telekkönyvvezető lett. 1865-ben esztergomi városi bíróvá s törvényszéki elnökké nevezték ki. Irodalmi munkásságot is folytatott. Művei: Pausanias. Tragédia. Esztergom, 1866. - Egy honvéd naplója. Esztergom, 1878. - Petrarca Laurája. Esztergom, 1879. Irodalom: Zelliger Alajos: Esztergom-vármegyei írók ... koszorúja. Esztergom, 1888. 177.1. RÉVÉSZ Béla (Esztergom, 1876. február 17. - ? 1944 nyara) író, újságíró. A hazai expresszionizmus úttörője. Szülővárosában végezte középiskolai tanulmányait, majd Budapesten tanult. Párizsban és Berlinben megismerkedett a legmodernebb művészeti irányzatokkal. 1905-ben, hazatérése után megalapította és igazgatta az Új Színpadot, amelyet az új művészeti irányzatok szolgálatába állított. 1906-tól a Népszava munkatársa, majd irodalmi rovatvezetője lett. Ady baráti köréhez tartozott. A Tanácsköztársaság idején az írói Direktórium tagja volt, amiért a két világháború között mellőzték. A hitleri megszállás idején származása miatt elhurcolták, és valamelyik koncentrációs táborban fejezte be életét. 167