Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - ESZTERGOM

ESZTERGOM ESZTERGOM Esztergom nevének legvalószínűbb magyarázata a királyi udvar mellett szolgálatot teljesítő bolgár bőrpáncélkészítők bolgár-török estrigen elnevezéséből ered. Ez magyarázhatja mind a magyar Esztergom, mind a latin Strigonium nevet. A mai Esztergom területe az őskortól lakott hely. Már időszámításunk első évtizedeiben megjelentek a római légiók Pannónia földjén. A Duna a római birodalom határa: limes lett. Megerősített táborok és őrtornyok sorozata védte Pannóniát a barbárok betörésétől. Jelentős erődítmény állt Esztergomban is, Solvá-nak nevezték a rómaiak. Esztergomot több hadiút kötötte össze Aquincummal, a mai Óbudával. A Várhegyen álló kőerődöt több alkalommal is újjá kellett építeniük. A római alakulatok az V. században, a birodalom összeomlását követően távoztak. A népvándorlás századai következtek. A 9. században avar és szláv népesség élt itt, a hatalmat a Keleti Frank Birodalom határgrófsága gyakorolta, a Duna másik partján pedig a Nagymorva fejedelemség rendezkedett be. A honfoglaló magyarok 900-ban települtek le a Duna mindkét partján Esztergomnál. Az első időszakban a terület Árpád vezértársának, Kurszánnak a kezén lehetett. A honfoglaló magyarság 10. századi lakott helyeire utal a Kovácsin feltárt ötvös telep. A 970-es évek elején Géza fejedelem Esztergomba, a Várhegyre tette állandó székhelyét. Ezt indokolta jó védhetősége, a római korból megmaradt útrendszere, s az országokat összekötő Duna, mely a távolsági kereskedelem egyik legfontosabb útvonala volt. Itt látta meg a napvilágot 975 körül Vajk, akit később Istvánnak kereszteltek. István már koronázása előtt elkezdte az első püspökségek és várispánságok megszervezését. Uralkodása alatt mintegy 50 vármegyét hozott létre. A királyi udvar állandó székhelyén, Esztergomban állította fel az esztergomi érsekséget. 1030 nyarán II. Konrád német-római császár Magyarországra támadt. Esztergom falai alól István csapatai a sereget Bécsig üldözték. A királyi város magja a Szent Lőrinc templom környéki udvarnok település volt. Valódi várossá a latinnak nevezett vallon kereskedők tették a 11. század folyamán. Az ő eméküket őrzi az ország első megmaradt városi pecsétnyomóján a Sigillum Latinorum, amely a 12. század végén keletkezhetett. A latinok mellett már 1050 körül zsidó kereskedők is megtelepedtek itt, akik a Kijevi nagyfejedelemség és a Régensburg közti kereskedelmet tartották kézben. István Esztergomban vert pénzein a Regia Civitas (Királyvár) változat is előfordult. A várat körülölelő településeken elsősorban a királyi szolgálónépek laktak. Valószínűleg Szentkirályon volt az a királyi palota, amelyben 1038. augusztus 15-én Szent István elhunyt. Az esztergomi keresztes lovagok temploma, monostora, ispotálya (kórháza) szintén e területen állt. Esztergom az Árpád-kori Magyarország sok fontos eseményének volt a színhelye. Az 1172-ben elhunyt III. István királyt Esztergomban temették el. 1189-ben Barbarossa Frigyes németrómai császárt és hatalmas seregét itt látta vendégül III. Béla. Erre az időre esett a várpalota és a várkápolna újjáépítése. A tatár seregek 1242-ben nem tudták bevenni a jól megerősített várat, de a királyi város elpusztult. Lakosait 1249-ben IV. Béla a várba telepítette, s ezzel egyidejűleg székhelyét Budára helyezte, majd 1256-ban engedélyezte, hogy régi városukba települjenek vissza. A királyi udvar már nem tért vissza Esztergomba, a város jelentősége csökkent, de a magyar egyház központja maradt évszázadokon keresztül, ugyanis IV. Béla, aki 1270-ben halt meg a várat teljes egészében az esztergomi érseknek adományozta. Kívánságára az esztergomi minorita ferences templomban temették el fia mellé, majd feleségét is itt helyezték örök nyugalomra. Az utolsó Árpád-házi király, III. András halálát követő trónviszályok során súlyos károkat szenvedett a város. Esztergomban koronázta királlyá Károly Róbertet Bicskei Gergely választott esztergomi érsek 1301 májusában a Szent Korona hiányában alkalmi koronával. 135