Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - EPÖL

EPÖL EPÖL Nevének eredete bizonytalan. Talán a magyar nyelvjárásbeli épely "híg sár"szóból származik. A Pély helynévvel való összekapcsolása nem meggyőző. Az őslakók szerint - az átutazók a hely nevét kérdezve e választ kapták: "hogy biz ez Eb-hely", innen Epely, később Epöl. Okleveles említése 1225: Epely, 1251: Epei, 1275: Epei, Epul, 1279: Epei, 1324: Epul. A 19. században Epöl néven említik. A későbronzkorban már lakott hely volt. Legjelentősebb leletei a Kőkúti-dűlő első népvándorláskori germán temetője és az Öregszentegyház-dűlő Árpád-kori településnyomai. Az utóbbi régi templomára és falujára utal. Határában létezett Bench középkori falu. 1225-ben Benedek és fia erdőt vett itt - ekkor királynéi birtok volt - de 1270-től jelentős része az esztergomi főkáptalané. A török korban elpusztult. 1647-ben egy porta után adózott. A 18. században szlovákokat, majd kisebb számban németeket telepített ide gr. Sándor Menyhért. Ez időtől már volt iskolája. A mait 1929. szeptember l-jén adták át. Az 1784-87-es népszámlálás idején az esztergomi káptalan birtoka. 87 házban 117 család élt, népessége 523 fő volt. 1 nemest, 53 parasztot, ezek 48 örökösét és 50 zsellért írtak össze. Postája a 19. század derekán még Dorog, a századfordulón Bajna, míg vasútállomása Annavölgy-Sárisáp volt. Határában főként rozsot termesztettek. Több vízimalma őrölt még a múlt század közepén. 1871-től 1920-ig az únyi körjegyzőség tagja, 1920-tól 1950-ig a bajnai körjegyzőséghez tartozott. Társadalmi egyesületei közül elsőként az 1925-ben alakult Levente Egyesületet jegyezték be. Ezt követte 1930-ban a Polgári Lövész egylet, 1939-ben az Önkéntes Tűzoltó Testület, 1943-ban a Gazdakör és végül 1948-ban a Bükkfalevél Vadásztársaság. 1932-ben - több mint 650 év után - az esztergomi káptalantól megváltották földjeiket. A második világháború harcai 1945. március 21-én értek véget Epölön. Az 1959-ben alakult tsz utóbb a bajnai részévé vált. A második világháború utáni évtizedekben a lakosság főként a bányánál talált munkát. Lakóinak száma 1990-ben 641 fő, területe 1529 hektár volt. Bajna néven és székhellyel 1973. január l-jétől községi tanáccsá alakult. 1989-ben ismét önálló lett. 1984-től 1988-ig Dorog vonzáskörzetéhez tartozott. NÉPRAJZ A Benczivár nevű dűlő a hagyomány szerint egy régi vár helye. A Nagysáp felé elhelyezkedő Juhállás és a Nagy-hegy déli lejtőjén kialakult Zsöllérpáskum dűlő a juhok delelésére, illetve a zsellérek földhasználatára utal. A Liba-mező és a Pásztor utca (mai Arany János u.) a régi életmód emlékei. A korábbi évtizedekben állattartásáról, főleg szarvasmarhatenyésztéséről híres község településszerkezetében még ma is sok régi elemet őriz. KATOLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ 1270-ben V. István koronázási ajándékaként az esztergomi érseké és a káptalané, de egyes részeit a johanniták is birtokolták. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben plébániaként szerepel. Plébánosa Balázs. 1699-től Bajna filiája. Középkori temploma elpusztult. 130