Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - DUNASZENTMIKLÓS

DUNASZENTMIKLÓS A település társadalmi aktivitását jelzi az 1926-ban megalakult Magyarországi Német Népművelődési Egyesület helyi csoportja, melyet 1927-ben a Levente Egyesület, 1930-ban a Polgári Lövészegylet, 1935-ben az Önkéntes Tűzoltótestület, 1941-ben az önkéntes ifjúsági csoporttal is rendelkező Magyarországi Német Szövetsége helyi szervezete követett. Népkönyvtárát 1937-ben kapta a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumtól. A második világháború harci eseményei Dunaszentmiklóson 1945. március 21-én értek véget. 1945 után német nemzetiségű lakosságának egy részét kitelepítették. Lakosainak száma 1990-ben 435 fő volt, területe 777 ha. 1974-től Szomód székhellyel községi közös tanács alakult. 1990-ben ismét önállósult. 1975-től 1988-ig Tata vonzáskörzetéhez tartozott. NÉPRAJZ A Komárom vármegyébe érkező német telepesek egy utcából álló uti falvakban éltek, ilyen település Dunaszentmiklós is. A községben löszfalba vájva, egymástól 10-15 méterre sorakoznak a lyukpincék. KATOLIKUS EGYHÁZ A katolikusok templomul egy remete által épített kis kápolnát használtak, majd deszkából építettek újat. 1852-ben emelték kőtemplomukat. A mai templom 1911-ben épült neogót stílusban, a tatai hitbizomány áldozatkészségét bizonyítva. Előbb a tatai majd 1740-ben a süttői anyaegyház filiája lett. 1763-ban átcsatolták Szomódhoz. 1919-ben saját lelkészt kapott, és 1927-ben önálló plébániává szervezték. Anyakönyveit is ekkortól őrzik. BIBLIOGRÁFIA ORTUTAY András: Dunaszentmiklós története. In: Tata Baráti Körének Tájékoztatója. 9. Tata, 1987. 71-95.1. 23. Dunaszentmiklós pecsétje. 18-19. század 129