Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - VÉRTESSZENTKERESZT - CSÁSZÁR

CSÁSZÁR Az 1784-87-es népszámlálás szerint gróf Esterházy János birtoka volt. 232 házban 327 család élt, népessége 1613 fő volt. Két papját ismerték. 37 nemest, 16 polgárt, 133 parasztot, az utóbbi kettő 131 örökösét, 178 zsellért írtak össze. 1848-ban Fényes Elek egy mondattal adózott a szép környezetnek is: "Regényes völgyekkel, kellemes kilátású emelkedésekkel megrakott erdeje egy a legszebbek közül a megyében." Ekkor 1995 lakosa volt, akik közül 575 katolikus, 25 evangélikus, 3 görög katolikus, 1378 református és 14 zsidó vallású. 1843-ban majd 1861-ben tűzvész pusztította el a falu nagyobb részét. Az első világháborúban 280 császári lakos vett részt, akik közül 90 hősi halált halt. 1919. június 4-én a községben zendülésre került sor a proletárdiktatúra ellen, amelyet még aznap levertek, a plébánost kivégezték. Társadalmi életének aktivitására utalnak az egyesületek, melyek közül 1925-ben alakult a Magyarországi Cigányzenészek Országos Egyesületének helyi csoportja, 1928-ban az Ébredő Magyarok Egyesülete helyi csoportja, 1930-ban a Polgári Lövész Egylet, 1933-ban a Gazdasági Népház. Az említetteken túl a Polgári Olvasókör és a Református Énekkar működése színesítette a helyi kulturális életet. A református és katolikus mellett egytantermes magán elemi iskola is működött. A második világháború harcai 1945. március 19-én értek véget a falu területén. A Rákóczi Termelőszövetkezet 1959-ben alakult, elődje, a József Attila 1948-ban. Lakossága 1990-ben 1974 fő volt, a község területe 6782 hektár. 1977. április 1-jei hatállyal Vérteskethely átcsatolásával községi közös tanáccsá alakult. 1984-től 1988-ig Kisbér vonzáskörzetéhez tartozott. NÉPRAJZ A földrajzi nevek megőrizték a hajdani gazdaság emlékeit: Téglagyár-dűlő (1945-ig a téglagyár működött itt), Malomtói-ér (a régi malmot hajtotta), Erdő helyetti zsellérföldek, Tagosok dűlője, Falu-fődek (régen a falu közös földje volt.) Ebédlátó (a hegy tetejéről látták, amikor az ebédet hozták), Hamuház (régen fahamut készítettek), Szénégető (faszenet égettek itt). A községben az 1910-es évek végére az állószékes tető vált általánossá. Ennél a tetőnél a szarufákat középen oldalszelemenekkel erősítették, s ezeket függőlegesen feltámasztották a minden negyedik födémgerendába csapolt székoszlopokkal. Az oszlopokat vízszintesen az ún. fogópárokkal kötötték össze. A székes szarufás tetőszerkezetnél általános a vakolt oromfal (Pl. Kisfaludy u. 17. - 1814; Kossuth L. u. 73. -1860). A szobában a konyhából fűtött, zöld mázas kályhaszemekből rakott szemeskályha volt, melyet a tatai fazekasok készítettek. Ezt váltotta fel a cserépkályha, a zselléreknél a rakott sparhelt. A konyha hátsó falához 150 cm magas és 115 cm széles, hasáb alakú kenyérsütő kemencét építettek (Pl. Kisfaludy u. 17.). Halottaikat a 2 m mély sír mindkét oldalába ásott ún. pandalba, oldalkamrába temetik. A két világháború között több család együttélésekor, megtartva a soros elrendezést, ún. kettes udvarok alakultak ki. KATOLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ A 18. század végén katolikus jobbágycsaládok települtek ide, 1724-ben plébániát állítottak fel. Anyakönyveit azóta őrzik. A község református gyülekezete 1580 körül alakult. Anyakönyveit 1725-től őrzik. 96