Képzőművészek Esztergomban a 20. században (Art Limes 2008/2. sz.)

Tartalom - 5. MŰHELYEK, ALKOTÓK

MŰHELYEK, ALKOTÓK 83 darabból álló kollekciója - kapott nyilvánosságot. A tárlatnak nagy sikere volt. Egy 1984. október 25­én megjelent interjúban műveit az „érthető abszt­rakt" kategóriájába sorolta, és azt hangsúlyozta, hogy az ellenpólusokra épülő, de egységes kom­pozíciókat konkrét tapasztalat, átélt világ hitelesíti. Ezt a viszonylag nyugodt és produktív időszakot tör­te meg az a körülmény, hogy a házuk mellett lévő üres telekre nagytömegű földet szállítottak, melynek következtében az épület falai megrepedtek és a ház életveszélyessé vált. Ekkor a Bánomi út 15-ben béreltek lakást (ez a hajdani l-es pince), ahol tíz évig éltek. Amikor azonban az önkormányzat eladta az épületei a licit induló összegét nem tudták kifizetni, ezért el kellett hagyniuk a lakást. Ekkor költöztek a Kossuth utca 78. szám alatti ház egyik udvari laká­sába, ahol Szabó István haláláig élt és alkotott. 1985-ben részt vett a Hatvani Portrébiennálén, 1986 pedig szerepelt az esztergomi művészek közös tárlatán. Egy bulgáriai kiállításon díjat ka­pott, de Finnországba és Németországba is elju­tottak művei. Egészségi állapota azonban folyamatosan romlott. Több műtéten is átesett és egyre inkább elhatal­masodott rajta a depresszió. 2001. november 26­án hunyt el Esztergomban. Képei számos hazai és külföldi köz- és magángyűjteményben megtalál­hatóak. Nagy szakmai tudással, kemény erkölcsi tartással rendelkező festő volt, aki a művészet más tarto­mányaiban is otthon érezte magát. Szerette a ze­nét és az irodalmat, s maga is írt verseket. (Esztergom és Vidéke, 2004. július 22.) Szabó István: Ülő nő, 1970-es évek

Next

/
Thumbnails
Contents