Képzőművészek Esztergomban a 20. században (Art Limes 2008/2. sz.)

Tartalom - 5. MŰHELYEK, ALKOTÓK

MŰHELYEK, ALKOTÓK 83 darabból álló kollekciója - kapott nyilvánosságot. A tárlatnak nagy sikere volt. Egy 1984. október 25én megjelent interjúban műveit az „érthető absztrakt" kategóriájába sorolta, és azt hangsúlyozta, hogy az ellenpólusokra épülő, de egységes kompozíciókat konkrét tapasztalat, átélt világ hitelesíti. Ezt a viszonylag nyugodt és produktív időszakot törte meg az a körülmény, hogy a házuk mellett lévő üres telekre nagytömegű földet szállítottak, melynek következtében az épület falai megrepedtek és a ház életveszélyessé vált. Ekkor a Bánomi út 15-ben béreltek lakást (ez a hajdani l-es pince), ahol tíz évig éltek. Amikor azonban az önkormányzat eladta az épületei a licit induló összegét nem tudták kifizetni, ezért el kellett hagyniuk a lakást. Ekkor költöztek a Kossuth utca 78. szám alatti ház egyik udvari lakásába, ahol Szabó István haláláig élt és alkotott. 1985-ben részt vett a Hatvani Portrébiennálén, 1986 pedig szerepelt az esztergomi művészek közös tárlatán. Egy bulgáriai kiállításon díjat kapott, de Finnországba és Németországba is eljutottak művei. Egészségi állapota azonban folyamatosan romlott. Több műtéten is átesett és egyre inkább elhatalmasodott rajta a depresszió. 2001. november 26án hunyt el Esztergomban. Képei számos hazai és külföldi köz- és magángyűjteményben megtalálhatóak. Nagy szakmai tudással, kemény erkölcsi tartással rendelkező festő volt, aki a művészet más tartományaiban is otthon érezte magát. Szerette a zenét és az irodalmat, s maga is írt verseket. (Esztergom és Vidéke, 2004. július 22.) Szabó István: Ülő nő, 1970-es évek