Képzőművészek Esztergomban a 20. században (Art Limes 2008/2. sz.)
Tartalom - 1. ELŐSZÓ
L 0 S Z 0 Wehner Tibor A HELY MŰVÉSZETI SZELLEME BEVEZETŐ KAPOSI ENDRE IRASAIHOZ Amiként az egyetemes művészet történetében, a magyar képzőművészet alkotói között is számos olyan művészt ismerhetünk, aki festészeti, grafikai, szobrászati vagy más ágazatokban kifejtett munkássága mellett művészetteoretikusként, művészettörténeti eszmefuttatások szerzőjeként, művészetkritikusként is tevékenykedett. A 20. századi magyar alkotók közül Vaszary lánosra emlékeztethetünk - akinek művészeti írásait Régi és/vagy új reneszánsz címmel, Mezei Ottó összeállításában a tatai Kuny Domokos Múzeum adta közre 1987ben -, de hivatkozhatunk az ugyancsak erős Komárom-Esztergom megyei kötődésű Kernstok Károlyra is, akinek írásos hagyatékát Bodri Ferenc rendezte kötetté: a Kernstok Károly írásaiból. A kutató művészettől a Vallomásig 1911-1939 című gyűjtemény 1997-ben jelent meg Tatabányán, a Kernstok-füzetek kiadványaként. Vaszary és Kernstok nyomában tevékenykedett a 20. századi képzőművészet több kiemelkedő jelentőségű alkotója: a festő Bernáth Aurél és Kmetty lános, valamint a szobrász Pátzay Pál. A jelenkori alkotók közül Melocco Miklós, Deim Pál, Bak Imre, Szemethy Imre, Gaál lózsef, Lajta Gábor, Szemadám György, Kováts Albert e területen kifejtett, nagyon fontos szakirodalmi tevékenységére hívhatjuk fel a figyelmet. (A közelmúltban, 2004-ben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete gondozásában jelent meg a Kép-alá-írások. Művészek a művészetről című kötet, amely meglehetősen szelektív válogatást közölt a művészeti író-művészek tanulmányaiból: számos kitűnő tollú és szikrázóan szellemes művészeti írás szerzőjének és munkájának mellőzésével többek között Bak Imre, Beöthy Balázs, Bukta Imre, Kicsiny Balázs, Tolvaly Ernő, Zrínyifalvi Gábor írásait adván közre.) A szűkebb pátria, Komárom-Esztergom megye jelenkori művészei közül egyetlen folyamatosan, több évtizede művészeti íróként is fellépő alkotót regisztrálhatunk: az Esztergomban dolgozó Kaposi Endre festő-, grafikus- és szobrászművészt. Ám míg jelenkori művész és művészeti író kortársai elsősorban a teoretikus művészeti problémák megközelítésével, illetve a kortárs művészeti jelenségek értelmezésével, valamint művészetkritikával foglalatoskodnak, addig Kaposi Endre megközelítésmódja, munkálkodásának lényegi irányultsága a történetiség: Esztergom és térsége, Komárom-Esztergom megye művészeti múltjának feltárása, értékeinek bemutatása, a közelmúlt történéseinek dokumentálása. Különösen fontos ez egy olyan városban, mint Esztergomban, ahol teljes joggal írhatta Einczinger Ferenc a Művészetek a vármegyében címmel 1929-ben közreadott eszmefuttatásában: „A gazdag múlt művészeti életére, mint kultúrtényezőre vonatkozó adatainak összegyűjtését is nélkülözzük és így elinduló alap nélkül lévén, annál bátortalanabbul fogunk az alábbi felsoroláshoz..." Nos elmondható, hogy napjainkig sem az ezeréves város, sem a térség múltjának, közelmúltjának (és jelenének) „elinduló alapja", teljes művészettörténeti feltárása és feldolgozása nem született meg, így hallatlanul fontosnak minősíthető az a munkásság, amelynek összefoglalására az Art Limes eme száma vállalkozik. Az 1939-ben Zalaegerszegen született Kaposi Endre 19S9-ben érkezett - családjával, illetve festőművész édesapjával, Kaposi Antallal - Esztergomba, ahol napjainkban is él. E művész 1962 óta jelentkezik műveivel kiállításokon, s művészeti és művészeti írói munkássága mellett jelentős művészetszeivezői és művészetpedagógiai tevékenységet is kifejt. Hol a festészet, hol a grafika, hol a fotó, hol a szobrászat emelkedik elsőrangú