Képzőművészek Esztergomban a 20. században (Art Limes 2008/2. sz.)

Tartalom - 3. KISLEXIKON

KISLEXIKON I 27 HOLLÓ KORNÉL (1893-1968) szobrász Budapesten született. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Stróbl Alajos nö­vendéke volt Az 1920-as évek elején telepedett le Esztergomban. Alapító tagja volt a Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaságnak Főképpen kisplasztikákat és érmeket készített, de Esztergomban három köztéri műve is látható. Ő készítette a Széchenyi téren lévő, 1948-ban felavatott 1848-as emlékmű Kossuth-domborművét. Anya és gyermeke című életnagyságú kőszobra a Szent István Strandfürdő parkjában, Petőfi-domborműve a köl­tőről elnevezett iskola kerítésfalán látható. Lepold Antalról és Gerevich Tibor­ról készített érmeit a Keresztény Múzeum őrzi. Számos művének gipszpél­dánya magángyűjteményekben található. 1923-ban közös kiállítást rendezett Fuchs Hajnalkával a Kaszinóban, 1926-ban szerepelt a Balassa Társaság kiállításán. 1928-ban részt vett az Esztergomban megrendezett egyházművészeti kiállításon. A II. világháború után az egykori Magyar Király Szálloda udvari helyiségeiben szobrász is­kolát szervezett, ahol éveken át oktatott. 1955-ben ott voltak művei az „Esztergomi és Esztergom Vi­déki Festők és Szobrászok Kiállítás"-án. Utolsó művét - B. Nagy Antal portréját - két héttel halála előtt avatták fel a Szerszámgépgyárban. Halála után egy évvel Elhagyottan című bronz kisplasztikája szere­pelt „A Komárom Megyei Képzőművészet 25 éve" című kiállításon a Balassa Bálint Múzeumban. Felhasznált irodalom: Esztergom és Vidéke, 1923. XII. 3., 1926. XII 16., 1928. II. 2., XI. 4., 1939. VIII. 16, 2003. III. 13, Esz­tergom 2000 Enciklopédia. 1 Köztéri alkotások Szerk Szabó Károly. Esztergom, 2001. Keresztény Múzeum Alapítvány. IASCHIK ÁLMOS (1885-1950) grafikus Művészeti tanulmányait a Mintarajziskolában és a Rajztanárképzőben vé­gezte. Elsősorban grafikusként működött. Önálló kompozíciókat, illusztráció­kat, betű- és jelmezterveket egyaránt készített, de az első magyar rajzfilm is az ő munkája volt. (Ez sajnos 1944-ben megsemmisült.) 1907-20 között az Iparrajziskola tanára volt. 1935-től a Nemzeti Színház díszlettervezője volt. A helyi sajtó először 1924-ben tesz említést arról, hogy jaschik festőisko­lája több hónapon keresztül Esztergomban dolgozott. 1926-ban már sze­repelt a Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság művészeti szekció­jának bemutatkozó tárlatán. Ugyanebben az évben cikket közölt a „Magyar Iparművészet" című lapban „Esztergom népművészete" címmel. Iskolája országos hírnevét elsősorban szcenikai munkásságával érte el. laschik 1925-ben megismerkedett Németh Antal színházi rendezővel, aki a szabadiskolában díszlettörténetet és díszlettervezést adott elő. A Szegedi Városi Színház rendezőjeként az általa színre vitt tizenkét darab díszlet- és jelmezterveit a laschik­iskolával készíttette. 1929 nyarán a mester tizenkét növendékével érkezett Esztergomba. Azt a tervet dédelgette, hogy a Szent Tamás-hegyen állandó művészeti iskolát létesít. Sajnos a szép elképzelés anyagi feltételek hiá­nyában nem valósulhatott meg. Ezután laschik és Esztergom kapcsolatai rohamosan lazultak 1930 nya­rán még feltűnt Einczinger Sándor szőlőjében az ott vendégeskedő művészek között, de aztán már csak az általa tervezett „Esztergomi irka" megjelenésének híre emlékeztet az egykori szoros kapcsolatra. Petőfi dombormű, 1948 kOrül lelenet holdvilágnál a kopár erdőben, 1929-32 között

Next

/
Thumbnails
Contents