Hol sirjaink domborulnak

— 4 (c —» adóhivatal, a TaJc0jPikp@B0t&?, & fő­káptalani gazdatiszti kar, ott voltak a főkáptalan, a bencés székház képviselői, a város és vidék igen sok előkelősége. Az aj tólépcsönél díszruhás hajdúk állottak. AZ ezüstszínű kopor­sót a fáklyavivők között a megyei tisztikar előkelő tagjai vit­ték a sirig. Szabó Mihály Esztergom vármegye egykori főjegyzője, Hont és Beszterve vármegyék, valamint Selmecbánya nyugalmazott főispán­ja 194o november 28-án 82 éves korában óbudai magányában fejez­te be életét. 22 évet töltött Esztergom vármegye szolgálatában, mint várme­gyei főj egy tő. A vármegye Törvényhatóságának megbízásából össze­állította "ESZTERGOM VÁRMEGYE SZABÁLYRENDELETEI"-t. Vármegyénk egyik legkiválóbb tisztségviselője volt abban az i dőben. Egyenes jellemével és meleg szivével nemcsak a vármegye tisztikarának és közönségének tiszteletét, szeretetét birta, hanem élénk mozgatója volt a helyi társadalom életének is. A kilencszázas évek izzó politikai hangulatában a legfelsőbb Hatóság rendelkezése alapján fogadta el Hont és Beszteree várme­gyek és Selmecbánya törvényhatóságu város főispánságát. Esztergomból elköltözve előbb unyi birtokán, majd óbudai ottho­nában teljesen visszavonultan élt és csak nagy ritkán látoga­tott el régi pátriájába, melynek egykor vezető szemelyisége volt Ma már kevesen emlékeznek vissza markáns személyiségére és a boldog, békés, nyugodt háború előtti esztergomi élet egyik leg­rokonszenvesebb alakját gyászolhatták benne. A megyei és városi hivatalok nagyszámú gyászoló tagjai kisér­ték utolsó útjára a szentgyörgymezöi temetőben a Szabó-kriptá­hoz, végső nyughelyére.

Next

/
Thumbnails
Contents