Hol sirjaink domborulnak

A II. világháborúban a szovjet fronton harcoltyi majd onnan hazatérve folytatta a háború előtti foglalkozását. Aktiv tagje volta a Szentgyörgymezői Olvasókörnek, ahoi több tisztséget is betöltött. Több éven keresztül volt háznagy, majd később alelnök. Iy45-ben, mivel Szentgyörgymező is hadszintérré változott, a nappali időszak jelentős részét a pincében töltötték. Házuknál két pince volt, egyik a ház alatt, a másik a kertben. A kerti volt állandó tartózkodásra berendezve. Ács lévén, a nagyobb biztonság érdekében, belső ajtót is akart csinálni a pincére. Már csak az un. kallantyút kellett elkészítenie, amikor 1945 január 12-én házukat ágyúgolyó találat érte. A becsapódás éppen a pince sarkát érte, ahol éppen dolgozott. A szilánkok az egész bal oldalát érték ugy, hogy a bal szemét is elvesztette. Az orvosok áldozatos munkája és felesége hűséges kitartása végül a gyógyulást eredményezte. A háború szörnyű megpróbáltatásai véget értek, Szentgyörgymező is megszabadult a háború kinjaitól. A közbiztonság még hiányzott, az itt tartózkodó szovjet katonák borért és nőért mindent adtak, még ugy is, hogy másoktól vitték el a csereárut. 1946 február 5-án este s szomszédasszony átjött hozzá, hogy a nála lakó fiatal ssszonyhoz -akinek epegörcsei voltak- orvost kellene hivni. Az első kérésre elindult a városba. Az orvos meg is érkezett. Amig a szobában tartott a vizsgálat, az utcában részeg szovjet katonák bort kerestek. így jutottak el a szomszédba is, ahol 0 is tartózkodott. A kapun bejutva benyitottak a konyhába benyitva meglátták Petróczi Lajost, rálőttek. A lövés következtében azonnal meghalt, a mellette tartózkodó orvos cs

ak az azonnali hr iáiltlált tudta megállapitani. A szentgyörgymezői temetőben utolsó útjára a családim kivül a gyászolók sokasága kisérte. Az 1997-b en felavatott világháborús emlékművön szerepel a neve.