Hol sirjaink domborulnak

£ tékgyártásnak. Igaz, abban az időben valódi harckocsikat gyártott a német ipar. Kezdetben a lakásuk egyik szobájában készültek ezek a fajátékok, de ezt a nagy megrendelést már nem tudták volna teljesíteni. Sikerült a Dobozy Mihály utcában egy házat megszerezni, melynek helyiségeiben kialakíthatták a műhelyeket. Serédi hercegprímás 800 pengőt adott, melyből szalagfürészt tudtak vásárolni. Kölcsönökből külömböző famegmunkáló gépeket szereztek be és nekiláthattak a gyártásnak. Az elkészült játékokat nagy ládákba csomagolva, vasúton szállították Németországba. 1943-ban már egyéb asztalos munkákat is elvállaltak, többek között az ebedi templom padjainak és néhány konyhabútornak az elkészítését. 15044-ben, mint Esztergomi Munkás Kaptár Szövetkezet Játékgyár és / Faáru Üzem kapott engedélyt. Ekkor már épületasztalosipari munkákat is elvállaltak /ajtók, ablakok stb/. Kuti Bélát a Közgyűlés igazgatónak választotta, ezért a Petz gyárbél kilépett. Volt eset, amikor a faanyagot a Hargita vadregényes erdeiből szerezte be. Kedvenc mondása volt:"Mindent meg lehet oldani". Nem ismert akadályt, még később, idősebb kori tevékenysége sorén sem. Sajnos a háború megnehezítette a munkákat és a megrendelések megszerzését. A Szövetkezet tönkrement. A háború után a vasútállomás közelében a villanytelep területén roncsgyüjtő tevékenységbe kezdett, mivel az volt a kézenfekvő, hiszen rengeteg kilőtt harckocsi hevert mindenfelé. Lángvágóval darabolták szét a harckocsikat és szállították vasúton Csepelre. E sikeres vállalkozást -mint a többit- hamarosan államosították. Ekkor Seress nevű társával élelmiszer nagykereskedésbe kezdett. y , A Lőrinc utcában volt a bolt és a raktár. Kiváló szevező munkájának köszönhetően jól működött e vállalkozás, de ezt is államosították. Ekkor a Szerszámgépgyárba /a volt Petz gyár/ ment dolgozni, mint esztergályos. Itt főművezető, majd üzemvezető lett. Az 1956-os eseményekből sem maradhatott ki, mert a gyár munkástanácsának elnökévé választották meg. Ezért a forradalom leverése után több izben letartóztatták, de szerencséjére egy pártfunkcionárus segítette a kiszabaduláséban, akinek vissza adta az 56-ban eldobott pártkönyvét és diszkréten kezelte az ügyet. 1968-ban ment nyugdíjba, de nyugdijasként sem tudott tétlenkedni. Érsekvadkertena Szakmunkásképző Intézetben az esztergályos tanulókat oktatta hosszú éven keresztül.