Hol sirjaink domborulnak

— / lit» ' —• I lük ők eret es x e c. 1 C.po sir, o köz / /• epso fedlap kieme Ikedik. ' api -- -j A A res zne 1 / . V3 a m • Í 1 j. hasáb, raj. ta köz épen 12o cmes ug yancsak fekve mük Oil er ~ / V s a. o

, raj ta xehvo . rr 1 1 - /-g -.il-.ri. kJ ü é a la lap, melynek bal felső sa,i"' MAN EX. ei: et em y -TT- ' — keres zt

, me ll.et te xe nexus a rvany zaolan jr. CKC ZSY SKDRE 1398-1959 neje 3ÁDY FARC-IT 15o3-1931 Könossv Endre Ebeden született, elemi iskoláit is ott vérezte. V 7 -— Váci középiskolájának elvégzése után a Modori Tanítóképzőben szerezte meg a 645/1916 sz. népiskolai tanítói oklevelét. 1952-ben a budapesti Allami Pedagógiai Főiskolán orosz szakon kapta meg a 953 sz. Altalánosiskolai Tanári oklevelét. 1916-ben vonult be katonai szolgálatra és a es. és kir. 26. gv. ezredben elvégzi a tiszti iskolát. 1917-től vett részt az I. világháborúban az 5. közös gyalogezredben az orosz harctéren, ahol fogságba került. Szibériában, Krasznojorszkbsn négy évig élt a fogolytáborban. 1922 III. 4-én szabadult és tért haza. 1922-1953 között a csolnoki rk. elemi iskola igazgatója volt, de 1924-től körzeti iskolai felügyelő is egyben. Országos Levente Főoktatói tanfolyamot végzett és 1924-tol a község levente parancsnoka. 1945-tol Csolnokon a kulturcsoport vezetője volt. 1953-1957 között az Esztergom-Kertvárosi általános iskolában oros: nyelvet tanit. 19 57-ben nyugdíj a zt á.k. Az I. világháborúban Károly csapatkeresztet és sebesülési érmet kapott. 1942-ben a levente ifjúság szellemi és testi nevelésében végzett jó munkájáért 0,T,T. bronz testnevelési érmet kapott. 1924 augusztus 9-én kötött házasságot 3ády Margit tanítónővel. Három gyermekük születetttKlára, Endre és Csaba. Kiegyensúlyozott, meghitt családi életet élt. Felesége biztos, nyugodt hátteret biztosított, hogy szerteágazó munkásságát végezhesse. Életét széppé a. tette a taniiói-tanári munka s mint igazgató is megszerezne a csolnoki emberek szeretetét. Sokat fáradozott azért, hogy Csolnok /németajkú/ lakosságát ne telepítsék ki. A Szibériában eltöltött hos: szu idő és sebesülése egészségét aláásták. Koha a fogságból már betegen tért haza, munkáját igy is sikeresen végezte. Emberi magatartása példaszerű volt. 1953 március 3—én veseeleatelenséa /uremia/ következtében elhunyt.