Hol sirjaink domborulnak

- Hi­lf i/i 'Tüzével fedett sir, e m'Lcc rej: fiz-- e^ész ^eirá-sz órákzöld futónövennvel befuttazvp, ospk egy feá hérmérvány tábla szabad, melyen a felirat "HORVÁTH DEZSŐ 19o7-1987 .4 Komárom megyei Bajos-Fprk asdi pusztán született 19o7 juiius o­án. Édesapja ?z ottani egytanerő? uradalmi elemi iskola tanítója volt. Ct gyermeke közül Dezső fia orvos akart lenni, be xs iratko­zott a prágai Károly egyetemre, de tanulmányait a szűkös anyagiak miatt abbs kellett hagynia. így aztán "pályát módosiiot v 1 :Bozsony­ban tanítói oklevelet szerzett. Pedagógusi mMkodesét a csellóközi jslbár községben kezdte, ezután ö,-"Szd on tanított, majd pz Alsó— Garm-völgye ősi megy?.r közsegáb-er. ez cvar sáncairól, Árpád-kori templomáról, "kurtaszoknyás" népvi­seletéről, sajátos népszokásairól ismert B-ény községben volt né éven át sz ottani hat tanerős népisx-oia igazgatója, egyben a temp­lom kántora. Bényből a háború után városunkban, Esztergom vármegye Tanfelügye­lői Hivatalába helyezték át. Itt 1946-1949 között tanulmányi fel­ügyelőként előadóként munkálkodott. Közben a oesti Eázmnny Pé­ter Tu dome ny egy etem jogi karán abszolvált. 1949-től /isszatért a pedagógusi gyakorlathoz, c Kollégák ás a gyermekek Közé. 1958-ig .? Trnitokápzőben, iajd a Kossuth Lajos és a -József Attila alt alános iskolában, végül -nyugdíj ázásáig, iáié­ig- is net a Tanítóképző Főiskola Gyakorló iskolájában tanított. Egész pályáján az- un. gyermekszempontú pedagógia szellemében mun­kálkodott. Zz a pedagógustól ezt kívánj a me;., hogy s gyermeki le" 1 ­ket is legalább olyan elmélyülten ismerje, mint a tananyagot ás átadásának módszereit. A látszólag játákos könnyedséggel közvetí­tett ismereteket megbízhatóan rögzítse, igy könnyítve mev tanít­ványai útját p felső tagozaton és tovább. Minden nebulójában tisztelte pz egyéniséget, .ii.it az emberiség és magyarság jövőjének egyik Hordozóját, alakítóját. lényben folyama­tosan, kutatta gyűjtötte r falu és környéke feledésbe hej 15 hagyo­mányait: a népszokások, népművészet, dalkui túra kincseit. Ely mó­don táplálva s- magyarsághoz tartozásuk torténei ni tudatát, erősít­ve kiirtásukat c kiss ebbs ági sors keserves hétköznapi próbáiban. A népi ének-zenei kulturp fejlesztésen fáradozott a legszemélye­sebb örömmel, hiszen nagyon szép baritonhangján a náooru után, az 5o-es évek közepéig a Bazilika kórusának szólistám a volt. Bénvben

Next

/
Thumbnails
Contents