Esztergomi helikon

Tartalom - II. FŐVÁROS – EURÓPA ORSZÁGÚTJÁN

VAJK Már hordja. Jó hogy említed, amúgy is meg akartam kérdezni, hogy juthatott eszedbe, hogy engedj neki. Mióta élek, mindig kérte, hát most adod vissza neki, a legkínosabb pillanatban? GÉZA Ez neked kínos pillanat? A lehető legszerencsésebb. Kell az egyensúly, fiam, ne legyen Rómának olyan egyszerű. Nem árt, ha egy kicsit izgulnak a Vatikánban, hogy dél felé is kacsintunk. Még csak mi leszünk keresztények holnap, te, én, az Udvar, az ország egésze még hátravan. Adalbert mindent ígért, de meg kell látnom, mi teljesül belőle. Ha teljesen biztos leszek Róma felől, nagyapád megint nyugdíjba megy. De egyelőre aktív lesz. Gyönyörű malacarca van, szép rózsaszín bőre. Hadd mosolyogjon sejtelmesen, mint aki tud, de nem akar megmondani valamit. VAJK (a jövendő király határozottságával) Erről szó se lehet, apám. Gyerekes is, veszedelmes is, illetlen is. Hogy juthatott az eszedbe? Nyugtalanítani, bizonytalanságban tartani őszentségét! GÉZA (a tényleges uralkodó kezdődő ingerültségével) Ki az az őszentsége, te? És egyáltalán: miért ne legyen nyugtalan? Száztízezer magyart kaszáltak le az augsburgi ütközetben, hét gyászvitézzel izente meg a dicső Nyugat, hogy ne várjuk haza a többit, a vezéreinket, a famíliánk tagjait elevenen nyúzták meg és földelték el, utána meg rohantak tedeumot tartani. Őszentsége, az akkori pápa nemigen siratott meg senkit, pedig milyen szépen elfelelted délelőtt, miféle erényekkel ékeskedik az igazi keresztény. Szeresd felebarátodat, mint magadat! Aki téged kővel dob meg, dobd vissza kenyérrel! Mióta élünk, a holtunkat kívánják, harangszóval riasztottak előttünk, a papok fel s alá rohangáltak az ereklyékkel, hátha valami reves csont ránk hozza a rontást. Mióta Árpád idejött, egyre azon törik a fejüket, hogy tudnának végképpen kiirtani, szerintem a németeknek van egy külön hivataluk, amelyik csak ezzel foglalkozik, a megsemmisítésünk terveivel. Álnok bitangok! Igazán nem látom be, miért ne lehetne őszentsége egy kicsit ismét nyugtalan. VAJK Úgy tudom, holnaptól új lap nyílik a nemzet történetében. GÉZA Új lap, fiam. Azóta fogalmazom a szöveget, ami majd rákerül, mióta röhögve lesnek át a határon, és figyelik, nem jut-e eszünkbe újra felkerekedni, hogy újra leckét adhassanak nekünk a tízparancsolatból. Csakhogy mi nem mentünk. Nem ám. Huszonkét éve irányítom ennek a népnek a politikáját, huszonkét év alatt huszonkétezerszer kellett összevesznem a hőzöngőkkel, akik megint indulni akartak. Csakhogy nincs kalandozás, külföldi expedíció, idegen városok idegen illata. Hogy vágytak pedig ismét kimenni, boldog isten! Mintha egy tigrist tartottam volna kantárszáron. El tudod képzelni, milyen fá35