Esztergomi helikon

Tartalom - Szerzők kislexikona

Főműve, a Hungarorum rerum decades, mely a kezdetektől 1496 nyaráig dolgozza fel a magyarok történetét, a magyarországi humanizmus egyik legnagyobb teljesítménye: terjedelmét, teljességét, korszerűségét, hatását tekintve páratlan a maga nemében. Kb. 50 forrásművet használt fel, jobbára korának legfrissebb szakirodalmát. Idéz és elemez törvényszövegeket; régészeti leletekre éppúgy hivatkozik, mint szóbeli értesülésekre. (Melyeknek egy része magától a királytól származik...) Történelmünkről ez az első igazi oknyomozó mű: az események mozgató erőit egyaránt keresi belül, az uralkodók, főemberek jellemében és a külső — földrajzi, nemzetközi — tényezőkben. Magyarország történelmét Európa történelmével szerves kapcsolatban mutatja be, korszakait pedig egymással ok-okozati összefüggésben, folyamatként. A tudós világ a 19- századig Európa szerte Bonfini krónikájából ismerte hazánk történetét: alapvető forrásműnek tekintette. Számtalan szépirodalmi műnek is ihletője lett. A krónikán kívül Bonfininek fönn maradt még egy eredeti műve, a királynénak ajánlott Symposion... (Beszélgetés a szüzességről és a házasélet tisztaságáról), valamint több fordítása görögből illetve olaszból latin nyelvre. Ez utóbbiak között Filarete munkája a legnevezetesebb (Értekezés az építészetről), amelyet — mint a reneszánsz urbanisztika, az eszményi város megalkotásának elméleti alapvetését — Mátyás király is felhasznált városépítési és rendezési terveiben. BRACCIOLIN1, JACOPO di POGGIO (1441 — Firenze, 1478) olasz nemes, politikus, humanista. A Pazzi-féle összeesküvésben való részvételéért felakasztották. Egy Petrarcaműről írott kommentárjai bizonyítják humanista műveltségét és érdeklődését. E téren apja, Gian Francesco B. nevét (aki több pápa titkára, majd 1543-tól a firenzei köztársaság kancellárja volt) sokkal jelentősebb tevékenység őrizte meg: elsősorban a latin ókor számos klasszikus művének felkutatása (Cicero, Plautus, Lucrélius, Quntilianus stb.). CANAPARIUS, JOHANNES (? — Róma, 1004) bencés szerzetes, legenda-szerző. 1002-től apátja a római — Szent Bonifácról és Alexiusról nevezett — kolostornak. Miután prágai Adalbert is belép a római bencésekhez, itt ismerkedik meg vele. A hittérítő — mártír legendás életének megírására III. Ottó császár ösztönözte C.-t, akit — nagy valószínűséggel — Adalbert első biográfusaként tarthatunk számon. 999-ben keletkezett műve (Vita Adalberti, episcopi Pragcnsis) nagy jellemző erővel megírt, személyes emlékekben is gazdag életrajz. 191