Esztergomi helikon
Tartalom - Hegedűs Rajmund: Irodalomtörténeti kistükör
Még váradi püspök korában készült el Vitéz János első és egyetlen irodalmi műve, Leveleskönyve. A levél a humanista irodalom egyik kedvelt műfaja volt, a levélírás a humanista műveltségű emberek egyik szellemi foglalatosságának számított, módot adva az antik műveltség bemutatására. Az 1445. április 24-e és 1451. május 18-a között írt, összesen 82 levelet tartalmazó Leveleskönyve szerkesztője Ivanich Pál szerint a levelek írója, „többet törődött a korral, mint a művészeti külsővel, többet a tényekkel, mint a szavakkal", de azért a csínyt sem száműzte belőlük. A levélgyűjtemény mintául is szolgált a kancellária fiatalabb tisztviselőinek. Politikai célja az lehetett, hogy elősegítse egy török elleni koalíció létrehozását. Egyik-másik levelében megrázó hangon tárja fel az ország súlyos helyzetét, a népnek már szinte kibírhatatlan szenvedéseit. Úgy érezte, hogy kora — a „zivataros és eszeveszett idő" — nem alkalmas arra, hogy irodalmi hírnévre tegyen szert. Barátjához, Pál főespereshez intézett — Váradon, 1445 április végén kelt — levelében az alábbi, megindítóan szép sorokat olvashatjuk: „Ebben az országos zajlásban, békevesztésben főleg én jónak láttam... tollamat és gondjaimat az odakint üvöltő szelek elől menedékbe vonni..., holott én azzal mindenkor bazám érdekeit kívántam szolgálni, nem becsvágyamat". Ez az első büszke írói hangvétel egy olyan országban, hol a hazát csak karddal és vérrel lehetett szolgálni. Humanista hang, amelynek gyökerét a szellem magasabbrendűségében kell keresnünk. Mátyás király 1465-ben kinevezte Vitézt esztergomi érsekké, aki így nagyobb anyagi lehetőséget nyert tervei megvalósításához. Esztergomi udvara a humanista szellemnek és a reneszánsz művészetnek egyik kisugárzó központja lett. Az esztergomi humanista kör tagjai a kor elismert tudósai voltak, mint pl. Regiomontanus, aki Tabulae dircctionum című művét Vitéznek ajánlotta. A könyv Esztergomban készült, a nap- és holdfogyatkozás táblázatait tartalmazza és a Föld tengelyferdülésének problémáit tárgyalja. Galeotto Maizio fiziológiai tárgyú De bomine című könyvét ugyancsak az érseknek ajánlotta. A munka az emberi test természetét, fiziológiáját vizsgáló újkori tudománynak egyik első megjelenése. Vitéz tudós humanista felkészültségét mutatja, hogy Tcrtullanus vitairatait, Tacitus, Szent Jeromos és Johannes Scholasticus egy-egy művét érseksége alatt emendálta, javította és látta el jegyzetekkel. Galeotto Marzio megőrizte az esztergomi érseki udvar egyik jellegzetes epizódját is, amikor leírta Mátyás király un. esztergomi sym/x)sionját. (Lásd gyűjteményünk 39. és 40. sz. szemelvényeit.) Az érsek tudósai között volt egy Giovanni Gatti (Gatto) nevű beképzelt dominikánus szerzetes, aki azt tartotta magáról, hogy minden kérdést meg tud oldani, és beképzeltségében a királlyal is szeretett volna vitába bocsátkozni. Mátyás erről tudomást szerzett, s 185