Esztergomi helikon

Tartalom - Hegedűs Rajmund: Irodalomtörténeti kistükör

zásban való serénység magasztalása, a csillagászatot művelő tudós király képe már túlmutat a középkoron. A középkori latin nyelvű skolasztikus műveltség utolsó nagy szintézisét Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát műveiben találhatjuk meg. Mindketten ferences barátok voltak, rövidebb-hosszabb ideig Esztergomban is éltek, ahol Temesvári Pelbárt rendfőnök, Laskai Osvát pedig custos volt. Műfajuk — a prédikáció — szintén közös, ezek a latin nyelvű egyházi beszédek azonban sosem hangzottak el, csak irodalmi formaként jelentkeztek. Temesvári Pelbárt (1440-1504) kora legjelentősebb egyházi írója volt. Beszédgyűjteményeivel — Stellarium Coronae Mariae Virginius (1483) és a Pomerium-névcn ismert Sermones Pomerii (1489 - 1496) — az egyszerűbb papoknak kívánt anyagot nyújtani prédikációk elkészítéséhez, harmadik munkája — Aureum Rosarium Theologiae (1500 - 1503) műfaját tekintve betűrendes enciklopédia. Legkiemelkedőbb műve, a Pomcrium gazdag példákban, novellisztikus elemekben. Bő forrásanyagra támaszkodott, de merített a népmese és népi mondavilág anyagából is. Tanulságos elbeszéléseiben világirodalmi motívumokkal találkozhatunk — az unicornis, Parzival, Faust története —, példái erkölcsi okulásul szolgáltak, és kifejezték a kor igazságérzetét. Skolasztikus világszemlélete miatt nem értette meg kora modernebb életfelfogását, a reneszánsz világ szépségét. Nagy haraggal támadta a pazarló, dúskáló főurakat, még Mátyás királyt sem kímélte. Temesvári Pelbárt volt az első magyar író, akinek iioda/mi tevékenysége külföldre is eljutott. Prédikációs gyűjteményei számos kiadásban jelentek meg, exemplumait magyarra fordítva szívesen használták fel kódexeink szerzői. így Temesvári Pelbárt is hozzájárult a magyar nyelvű próza kialakulásához. Laskai Osvát (1450 k. - 1500) prédikációsgyűjteménye — Az üdvösség kétkerekű szekere — szintén közönségigényt elégített ki. Az egyházatyák mellett gyakran idézte Arisztotelészt és Senecát. Általában jobban kedvelte az elvi fejtegetést, mint a szórakoztató exemplumokat. Egyik beszédének tárgya Szent László király. Ebben megerősíti jogát az uralkodásra, és csodáival igazolja életszentségét, amelyekben Isten tanúságtétele nyilvánul meg kiválasztott szentje mellett. Reneszánsz és humanizmus A XIII. század után, a királyok Budára költözésével némileg csökkent Esztergom jelentősége, de nem szűnt meg teljesen. A város továbbra is az érsek székhelye maradt, maguk az érsekek pedig többnyire tudós férfiak, a királyi 183