Esztergomi helikon

Tartalom - IV. KÖZPONT – A HUMANIZMUS FÉNYKÖRÉBEN

'Hah! te hiúzarc! mondd meg csak nekem: Meddig leszesz még e végső helyen? S ki jő utánad...? 's most megborzada: Mátyás után még négy kép áll vala. Az elsőn látszott egy halvány király, Aki székében mélyen szundikál; A másikon emésztő tűz lobog, Hamvokba dőlve falvak, városok. Utána az ország-cimer fölött Két meztelen férfiú küszködött; A legutolsón a szent korona, Sötét fátyollal fedve gyászola. (A jóslat bétölt: Ulászló aludt; Török s kereszthad szült tüzet, hamut. Lőn két király s a hon kifosztatott; A félhold végre hosszú gyászt hozott.) Vitéz sejté: mi a kép jóslata? De az intés lelkére nem hata; Királya ellen tovább is töre, Mig Visegrád lőn gyászos börtöne. 166