Esztergomi helikon

Tartalom - Helikoni látkép — az előhegy felől

más-hegyen /.../ minden primitív, mint a középkorban, a szegénységen nem vesznek erőt a századok. (1) Mily középkori kép! Ezek az utcácskák alighanem jobban hasonlítanak a Szent István városának primitív utcáihoz, mint akármi más a mai Esztergomban. /.../ En egy harmadik hegyről szoktam nézni mindezt, ez az én saját külön hegyem: egy nyájas szőlőhegy kis kápolnákkal és pincesorokkal! Innen a másik kettőt jól belátom, s így szeretem őket látni együtt; itt ütöttem föl nyári tanyámat immár hosszú évek óta. A hideg pompájú Benczúr-festmény helyett ma otthonos tájkép néz rám, meghitten mosolyogva, verandám üvcgkockáin át, friss színekkel, mint egy rajzhálós karton. Szent István székhelye iparkodó, messziről füstölgő bányavároskák közt pilledten őrzi pompáját s szegénységét. /.../ Néhány év előtt még azt hittük, hogy végképp elsüllyedt és elpusztult minden, ami a török előtt volt Esztergomban. Esztergom, mint egy nagy temető, a föld alatt őrizte igazi kincseit, s ékes sírköveket emelt fölébök. Különös véletlen folytán éppen Szent István évére ismét láthatóvá lett valami ebből az elmerült múltból. A történelmi sétát, amit megkezdtem a Duna-parton, folytathatom a föld alatt. Lelkes és kitűnő szakemberek kiásták Szent István eltemetett palotáját a sárból! Ez a palota, háromszor átépítve más-más korban és stílusban, mint egy geológiai képződmény tárja föl Esztergom eltűnt múltjának rétegeit. Esztergomét vagy Magyarországét: mert hisz Esztergom, mielőtt véghely lett volna, székváros volt, és kultúránk góca. Sőt még Magyarországnál is többről beszélnek ezek a rétegek! Az európai kereszténység lelkéről beszélnek, melynek a magyar lélek előbb áhítatos kis inasa, később már tökéletes munkatársa... A magyar míves együtt dolgozott a III. Béla francia építészeivel s a Vitéz János olasz festőivel. (2) Sovinizmusunk könnyen álmodhat itt egy magyar Kunststadtról: Siena, Firenze, Róma, Nürnberg, München... /.../ A környék szép, minden zuga festeni való: de szép környék akad egyebütt is. I lol akad azonban még egy ilyen múlttal beitatott környék /.../ a művészetnek múlt kell; a lélek lelket keres, még a külső látványokban is, beléjük ivéxlott régi lelkeket; s ez a varázsa a Kunslstadt-oknak. /.../ Ki őrizze a múlt lelkét, ki mentse meg a múlt lelkével beszédes emlékeket, hogyha nem a papság! De a Művész érdeke egy ebben a Papéval; őrizni kell annak is, aki gazdagítani akar. Esztergom műváros... Hátha lesz is valami ebből az álomból! /.../ Festőkkel találkozom az utcákon; írók nyaralnak itt, mint Szini Gyula s más is; a helyi lapokban irodalmi polémiák folynak, s este a kávéházban Bányai Kornél, a kiváló fiatal költő üdvözöl, aki itt tanárkodik. A múlt lelkét beitta ez a föld, s talán majd táplálni fogja vele, fiatal festőkön s költőkön keresztül, a jövő lelkét is: /.../ 14