Esztergomi helikon

Tartalom - IV. KÖZPONT – A HUMANIZMUS FÉNYKÖRÉBEN

az egymást követő hosszú évek során felőrölték Magyarország anyagi erejét, népét megtizedelték... Ami elegendő lett volna a töröknek, ha nem a Balkánról való visszaszorítására, de további előnyomulásának megállítására, ha a hűbéres Bosnyákország, I lavasalföld s déli határunk várait megerősíted, ha új várakkal is növeled a védvonal szilárdságát. Atyád nem király volt, csak Szörényi bán, aztán erdélyi vajda, később kormányzó, mégis oly sikerrel hadakozott a török ellen, hogy jó időre elvette támadó bátorságukat, s Hunyadi Jánosnál nincs nagyobb hőse a mai keresztény Európának... És te ettől az apai örökségtől fordultál el! A mi korunk legnagyobb ügyéhez, országunk és a kereszténység megoltalmazásának ügyéhez lettél hűtlen, amire pedig 1-158 januárjában Budán királlyá kiáltottunk ki! Mátyás ellökte magát az ablaktól, megindult az érsek felé, mintha le akarná gázolni. — Én vagyok hát az országban a legfőbb áruló is, ezt vágod a képembe? — Kiáltó szavai elhallgattatták a kápolnában éneklő kórust. Ösztönösen Vitéz is fölállt, hátrahőkölt, s hogy Mátyás ott zihált előtte, várt kicsit, majd tagolva a szavakat, így szólt: — Te mondád, fiam... Nevezhetjük akár árulásnak is, ma úgyis több formáját vizsgáltuk már, ne féljünk akkor ettől sem! Mátyás lábát szétvetve állt, dühe és hangja nem csillapult. — Tehát ezért kiáltottatok ki fő árulónak, hogy a ti árulásotok kisebbnek lássék önmagatok és a világ szemében? Úgy!... De csak nem érthetlek sehogy sem, érsek úr, felelj nekem valamire! Ha már engem alkalmatlannak találtatok a töröktől megvédeni ezt az országot, engem, akinek erejét pedig ugyancsak megtanulta tisztelni és félni az ozmán az 14 61-64-es boszniai hadjáratokban, Jajca és Szabács megvételénél, de megtanulta Frigyes és Podjebrád is, ... felelj: ki lett volna erre a küldetésre, atyám munkájának folytatására méltóbb, nálam különb? Csak nem az az ájtatos szájú lengyel hercegecske?... Hallgatsz?... Vagy talán a tulajdon országukban is rablólovagokként harácsoló, egymás ellen is lankadatlan hévvel háborúzó magyar urak? Talán te, a fáradt, megvénült ember lettél volna az a rettenthetetlen vezér? Te, az aggastyán főpap politizáltál, szerveztél és háborúztál volna a kezesbárány kamasz király helyett?... Felelj már! — Mi harcra tudtuk volna mozgósítani az országot és legalább Közép-Európát a török ellen! — mondta Vitéz. — Te nem is gúnyolódsz, de játszol velem! Úgy véled, játszhatsz velem? Hogy a bolondját járathatod? Hát vaknak hiszel?... Nem, érsek úr, ilyen szerepre te már rég képtelen vagy! És ezért tudtalak én téged oly könnyen körülzárni, hogy egy kardcsapással se mertél ellenállni, és ezért fogadod el most minden föltételemet, mert te már nem vagy harcoló ember! Hanem az öcséd, az átkozott Janus, ő igen! Ó fogalmazta meg Kázmér nevében a hadat üzenő 151