Esztergomi helikon

Tartalom - IV. KÖZPONT – A HUMANIZMUS FÉNYKÖRÉBEN

tad, visszaédesgetted őket. Ki emberfia állna ellen királyi csábításoknak?!... — Lejjebb csúszva még kényelmesebben elhelyezkedett, köszvényes mozdulatai, alig hallható nyögdécselése mutatták sanyarú állapotát. — Talán üljetek le ti is, uram!... — Én végre a legrejtettebb gondolataidat akarom kikutatni, és nem könyvtárad újabb szerzeményeiről vagy Janus öcséd legutóbbi elégiájáról csevegni!... Te azonban csak maradj, látom, mennyire megtörtél az elmúlt hónapokban... — Megtörtem, jól látod, uram, testileg és lelkileg megvénültem... De hát mit tehetünk, ha lelkiismeretünk parancsol ránk! — lis a hűség? Királyodnak fogadott hűséged aludt közben?/.../ Mátyás növekvő nyugtalansággal sétált. Kissé kurta, izmos lábaival átlósan szelte át a termet. Mindannyiszor elhaladt az asztalnál fekete szoborként őrködő Beckensloer előtt, de mintha nem is látná, annyira elmerült gondolataiban. — Tudom én jól — mondta sétálás közben —, hiába tagadod most, mennyire megnehezteltél rám, amikor unokaöcséd római követjárása után a kancellária vezetését elvettem tőled és nemsokára egészen Beckensloerre bíztam... — Nehezteltem is — mondta Vitéz —, de nem mert hiúságomat sértetted meg... Sokkal nagyobb volt a megdöbbenésem, amikor tudomásul kellett vennem, hogy útjaink elváltak, hogy az addigi, igaz, egyre élesebb vitákkal, öszszecsapásokkal járó együttműködésünk folytatására nem vagy hajlandó. Hogy már nem vagy képes elfogadni legőszintébb barátod ellenvéleményét, tanácsait sem... — Mert azt kellett látnom, hogy öregszel. Már nem tudod követni felnőtté érő ifjú királyod szárnyalását! Egyre gyakrabban nem segítőtárs, inkább akadályozó kolonc voltál rajtam! — S ilyen kolonccá lett a nálad alig kilenc évvel idősebb Janus is? Akit addig szinte testvérien szerettél, az uralkodás gondjait vele is megosztottad, de az 1465-ös római útjáról visszatérte után ugyancsak kitagadtál kegyeidből,... s oda is ezt a... Beckensloert bocsátottad be! —Mert nem hagyhattam megintés nélkül Janus féktelen tetteit! Azt még elnéztem volna neki, hogy fél évig tartó, költséges követjárás után milyen nevetségesen csekély pénzbeli támogatással tért haza... — Addig is úgy volt, s úgy van azóta is: ígérni ígér sokat a pápa őszentsége, és ígér Velence, Firenze s más itáliai államok is. ígérnek, csak nékik ne kelljen törökkel hadakozniok, vérüket ontaniok, adni azonban csak megajánlásuk töredékét adják! — Mint mondtam, épp ezért elnéztem volna néki ezt is, de hogy megosszam vele pápa őszentsége jogos háborgását, amit arcátlan epigrammáival 149