Esztergomi helikon

Tartalom - Nagyfalusi Tibor: Előszó

rendjét a „nagy" történelem dátumai szabják meg, amelyekkel a mű tematikai kapcsolatban van. Ezt az összefüggést egyfajta kronologikus élőfejjel is kiemeljük a lapok margóján. Ilymódon minden újabb — a művekben, műrészletekben ábrázolt — eseményről, szereplőről és ezek esztergomi vonatkozásairól előzetes tájékoztatást adunk, amely az utána következő szemelvények közös hátterére utal. Ahogy egy múzeumban kalauzolnak a kiállított tárgyak tárlókénti csoportosítását bevezető feliratok. Történeti szempontú használhatóságát szeretnénk ezáltal megkönnyíteni gyűjteményünknek, amely — elsősorban a honismeret munkásai, pedagógusok, könyvtárosok, kezdő és haladó kutatók szolgálatában — szükségszerűen maga is múzeum. (Vagy inkább — a mitológia „helikoni" nyelvén: musaion.) Mégpedig sajátos előnyökkel az. Látogatója ugyanis olvasó, aki semmiféle nyitvatartási időhöz nem kénytelen igazodni: három kötetnyi irodalmi „musaion"unkat maga nyitja ki. Akkor, és — a történelmi élőfejek segítségévet is — ott, ahol akarja. Válogatásban, szerkesztésben mindenekelőtt az vezetett, hogy ezekkel az előnyökkel élve, minél élőbb múzeumot építsünk köteteinkben. Amelyeket tehát minél többen, minél gyakrabban nyitnak fel, mert irodalom- és művelődéstörténetünk esztergomi látképű Helikonját érdekes olvasmányként találják fel bennük. Mert ami szerkezetük által folyamatként szemlélhető, — az folyamatosan „olvastatja" is magát. Arra törekedtünk, hogy aki Helikonunk lapjain „kalandozik", az egyirányú eseménytörténetet évszámok, személynevek útjelzői szerint követve, egyúttal résztvevője lehessen a korszakhatárokat minden irányban — „lélektől lélekig" — átjáró „üzenet-forgalomnak" is. A szemelvények címe után mindig megadjuk a művek keletkezésének vagy első megjelenésének idejét, de az eseménytörténeti besorolás keretében ezt csak másodrendűnek tekintjük. A tematika történelmi idő-azonosságán belül így nemcsak tény- és szépirodalom társul, hanem különböző korokban született művek, műrészletek is összekerülnek. Ez a szerkezet idősíkokat váltogat; feldolgozási módokat, értelmezéseket, stílusokat ütköztet: ami által — legalábbis hitünk szerint — a történetiség elevenebb életébe, mélyebb áramába bekapcsoló, szemléletesen izgalmas olvasmányt kínál. E legfőbb célunk érdekében szerkesztői működésünk a montázs- szerű megoldásig is elmerészkedett egy-két helyen. Úgy véljük: csakis olyan pontokon, ahol — némelyik eseménysorban vagy egy-egy korszak jellegzetes főszereplője körül — maga a történelem valósága sűrűsödött „dramatikussá". Az kínál szinte kész forgatókönyveket, megelevenedő portrékat. A szerkesztői beavatkozás pusztán némi felnagyítása, kiemelése ezeknek, hogy ne csak az olvasói érdeklődést ragadja meg, hanem esetleg az előadóit, rendezőit is: hogy műsorok összeállítására, bemutatására is nyújtson ajánlatot. * * * 10