Esztergomi helikon

Tartalom - III. MENTSVÁR – HADAK ÁRNYÉKÁBAN

Miután II. András király, III. Béla fia és Szent Erzsébet apja az Úr 1235. évében a világból eltávozott, és fia, IV. Béla uralkodott, az Úr 1241. esztendejében a mongolok vagy másképpen a tatárok ötszázezer fegyveressel betörtek Magyarországba. Ezekkel a mondott király a Sajó mellett megütközött, de legyőzték. Ezután a tatárok mintegy három évig az országban maradtak, ezért Özséb elhatározta, hogy Esztergomot társaival nem hagyja el, amíg a béke helyre nem áll. Mikor ez bekövetkezett, hasonló szándékkal bár, de nem hasonló korúak mentek a remetehelyekre, és szilárdan elhatározták, hogy velük együtt őszintén szolgálnak Jézus Krisztusnak. Szüleik és barátaik, némelykor személyesen vagy írással, máskor követekkel próbálták őket a visszatérésre rávenni. De Özséb, aki a legállhatatosabb volt közöttük, rendszerint ilyen szavakkal utasította őket vissza: Halljátok szavam — mondta —, jóllehet Krisztus szerette édesanyját, de szenvedéseivel mégis úgy meggyötörte, hogy lelkét a fájdalom tőre járta át. Unokatestvérét, a különösen szeretett János evangélistát is, mindent fölülmúló fájdalommal sújtotta. Pedig megtehette volna, hogy leszáll a keresztről, de nem szállt le, mert ott akart meghalni. Hasonlóképpen mi sem akarunk a vezeklés keresztjéről leszállni, azért, mert értünk szenvednek és utánunk sírnak, hanem eltántoríthatatlanul maradni fogunk, nehogy a világ kárhozatos útvesztőjébe tévedjünk. Ezeket hallva mindnyájan sírtak, vérző szívvel bár, de a lelkiismeret-furdalásnak engedve, nem voltak képesek válaszolni a Léleknek, aki belőle beszélt. Sőt a remete testvérek is, akik már az életszentségben előrehaladtak, szívesen hallgatták. (Esztergomi boldog) ÖZSÉB remetesége a „hármas" barlangban (KesztölcKlastrompuszta közelében az iin. Leány-LegényBivak barlangok): 1346 - 1250 Felépítteti az egyetlen magyar alapítású — Remete Szent Pálról elnevezett — szerzetesrend első kolostorát (Kesztölc-Klastrompuszta): 1250 Ó a pálosok első rendfőnöke. 1246 - 1270 117