Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve

Adalékok Esztergammegye és vidékének legrégibb történetéhez. Dr. Wertner Mórtól - 3. A Csák-nemzetség esztergam- és hontmegyei ágai

89 Akkori időben elkövetett dolgai egyike az, hogy a király budai székhelyét egy ideig sikertelenül ostromolta s hogy ez alkalommal egyik törzstisztje az Ákos nb. Mihály sárosi főispánt és várnagyot fogságba ejtette, mire Károly király azon tisztet megölette. J) Nem sokára ezután azonban megint csak a király pártján találjuk, hol nagy kegyben részesült. Károly maga elmondja 1315 január 12-én, hogy István fia Péter, ki azelőtt ellene harczolt, fellázadt, most már lovászmestere;

2) e méltóságot még 1317 márczius 22-én és augusztus 2-án is viseli;

3) 1318 április 16-án azonban már a Héder nb. Giissingi Miklós a királyi lovászmester. 1317 szeptember kezdetén Károly király az István fia Péter és várnagyja Kemény fia Lőríncztől erőszakosan elfoglalt, a nyúlszigeti apáczák tulajdonát képező csolnoki birtokot (Esztergammegyében) saját pártfogása alá veszi; 4) az illető okiratban már csak „mester"-ként fordul elő, úgy látszik tehát, hogy 1317 végén már a király kegyéből kiesett. 1317 után nem találjuk őt az országnagyok sorában; birtokainak igazgatásával foglalkozott most. Tudjuk, hogy István nevű fivérével együttesen még 1329 előtt Győrmegyében feküdt közös pázmándi birtokukat rokonukkal Kédei Fejes Jánossal (Cseszneki Jakab unokájával) annak Veszprémmegyében feküdt cseszneki várrésze fejében felcserélte;

5) utoljára 1332 május 15-én akadunk reá. Már atyja sem volt jó viszonyban a kaboldi szomszédokkal : a Nagymartom — Fraknóiakkal; Péter se kedvelte őket; feldúlta bajóti kastélyukat, rettenetesen garázdálkodott összes birtokaikon, elhamvasztotta helységeiket, jobbágyaikat elfogta s agyonkinozta. A fennebbi napon kibékültek: a Nagymartoniak minden kártérítésről és bosszúállásról lemondtak, mire Péter úgy a maga mint fiai: László, Domonkos és Péter nevében kaboldi várát a Nagymartoniaknak engedte át.

e) Péter fivéréről, II. Márk-xó\, kivel 1309 előtt találkoztunk, egyebet nem tudunk; vájjon azonos-e az 1321 deczember 8-án •) Anjoukori okmánytár I. 412. Fejér VIII. .2, 470. 2) Fejér VIII. 1, 562. 3) Anjoukori okmánytár 1. 428, Fejér VIII. 2, 69. 4) Anjoukori okmánytár I. 440. 5) Anjoukori okmánytár II. 405. 448. 8) Fejér VIII. 3, 602.