Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve
Adalékok Esztergammegye és vidékének legrégibb történetéhez. Dr. Wertner Mórtól - 1. Helytörténeti adatok
75 tergami káptalannak tett adományozását; ugyanezt teszi a pápa 1275. január 5-én. ') 1279-ben újabb világi birtokossal találkozunk. Epeli Vásárd fia Péntek a szildi hegyen levő szőlőjét a káptalannak a lazi hegyen lévő és valamikor Doncus-é volt szőlő felett, keleten néhai Marcell birtokában volt és Örsej-felé néző és Miskó fia Miklós szőlőjével határos szőlőjével cseréli fel. 2) Fennebb láttuk, hogy 1225-ben bizonyos Csomó epeli jobbágy és hogy Mária királyné 1251-ben egynéhány epeli jobbágyot a királyi hadbaszálló jobbágyok sorába vette fel. E Csomó fiai: Mikó bilotus, István és Simon 1281-ben ifj. Erzsébet királynétól Epelen lévő ősi földjükre nézve megerősítést kapnak, mely alkalommal világosan a királyné hadbaszálló jobbágyainak neveztetnek. 3) Ugyanazon királyné 1284-ben megkoronáztatásának emlékére Epelen két ekealját adományoz az esztergami káptalannak. 4) Fennebb láttuk, hogy Motod fiai Máté és Kozma és rokonaik 1270-beh epöli birtokukat az esztergami káptalannak udvarnoki jószágával felcserélték. Családtörténeti szempontból tehát érdekes, ha fennebbi Epöliekről még egyet mást kikeresünk. 1281-ben bizonyítja a keresztesek esztergami konventje, hogy (Koppány nb. ?) Szemény fia Konrád esztergami polgár Udvarnok nevű birtokát, melyet István királytól Nosztre nevű birtokáért cserében kapott, a következőknek eladta: 1) Motod fia Kozma; 2) András fiai: Dómjén, Endre, György; 3) Szotnori Barka fiai: András, Mihály, Balázs, Antal, Salomo, Lambert, János; 4) Iklódi Péter fiai: Miklós, Mihály és Lukácsnak, mely eladásba a szomszédos Sáp és Marót birtokosai beleegyeznek. 5) 1289. deczember 2-án Motod fiai Máté és Kozma már nem élnek. Miután fiak hátrahagyása nélkül elhaltak és birtokaik az akkori jog szerint a koronára szálltak, kijelenti László király 1) Knauz II. 31. 47. 48. 264. 2) Knauz II. 118. 3) Knauz II. 149. 4) Knauz II. 188. 5) Wenzel IX. 324.
