Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve

Adalékok Esztergammegye és vidékének legrégibb történetéhez. Dr. Wertner Mórtól - 1. Helytörténeti adatok

00 tett, kézzel fogható, hogy István fiutód hátrahagyása nélkül halt meg és hogy Kázmér fia Pongrácz kétségkívül Hontpázmán nb. ember. 1295-ben Hontpázmán nb, Kázmér fiai, a hírhedt Bényi István, Lambert, László és Ugrin Kéménd birtokosai; de mivel az esztergami érsekség birtokaiban évek óta hallatlan garázdálkodásokat elkövettek, Devecseri Márton alországbiró nevezett évi márczius 22-én többi között kéméndi birtokukat is az érseknek ítélte oda. A garázdálkodások idejében László a kéméndi plébános malmában egy aradi embertől hat drb. ökröt rabolt el. Márton alországbiró Ítéletét András király 1295-ben erősítette meg. 1314. május 28-án István fiai Mihály és Gyán és bizonyos Domonkos, mindnyájan halászok és esztergami polgárok a kéméndi határban a Garanfolyón álló malmukat hat finom ezüstmárkáért Tamás érseknek adják el. 2) 1346-ban Telegdi Csanád érsek egyrészről, Miklós fia Miklós, Salamoni Mór fia Mór és Patacsi Ambrus fia László másrészről birtokaik miatt perelvén, az érseknek kéméndi birtokát meghatárolták. A határleirás legkiválóbb pontja az, hogy e három helység (Kéménd, Salamon és Patacs) határai az esztergami egyház tulajdonát képző Maróth (Morooth)-nál kezdődnek és a Garan partján haladnak ; 3) 1382. november 26-án pedig arról értesülünk, hogy Demeter biboros-érsek a Garan folyón Kéménd melletti malmának felét az esztergami sz. György templomnak adományozta, de azon czimen, hogy a templomnak ehez semmi joga nincsen, megint magához vette ; midőn azonban a káptalan és egynéhány világi jogász őt arra figyelmeztették, hogy a szentgyörgyi prépost már emlékezet előtti idő óta e malom jogos tulajdonosa, elrendeli fennebbi napon, hogy kéméndi tiszttartója Deák Mihály a nevezett egyházat a malom birtokába vezesse be. 4) 1) Knauz II. 365—382. Fejér VI. 1, 219. tévesen 1292-re helyezi ez okmányt. 2) Knauz II. 697. 3) Fejér IX. 1, 382. 4) Fejér X. 1, 48.