Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve

Boleszló herceg, esztergami érsek. Pór Antaltól

37 ben fölköltötte a kevélység ördögét. Némely a mysticismusra hajló tagjai, ugyanis, III. Miklós pápa szavaiból azt a következtetést vonták, hogy a szent Ferenc szabálya voltaképpen az evangelium rendelete; a szerzetesi szegénység pedig nem kevesebb, mint teljes megvetése minden vagyonnak, amiért a minoritának nem lehet egyébre igénye, mint ami az élet föntartására okvetetlenül szükséges. Oliva Péter, e szigorú és szent életű szerzetes lett e különösen szegény barátoknak, kikre utóbb a fratricelli nevezet ragadt, vezére. Beteg, fönhéjázó képzelődésű egyén, aki kommentárjában, melyet szent János titkos látása könyvéhez irt, a római egyházat babyloni r . . . . ónak nevezte el, sz. Ferencet pedig és szerzetét azon angyallal jelölte meg, ki hivatva van az evangeliumi élet tisztaságát helyre állítani, és hirdette a Szent-Lélek eljövetelét, ki e földön az isteni szeretet országát fogja megalapítani. E kommentár nagy zajt ütött és élénk vitákra szolgáltatott alkalmat. A szerzet hét hittudorból álló bizottságot küldött ki, mely megvizsgálván azt, hatvan eretnek vagy botrányos tételt talált benne. Oliva nagy tűzzel védekezett ugyan, 1297-ben elkövetkezett halálakor azonban visszavonta téves állításait és megvallotta a katholikus hitet. Mindazonáltal túlhajtott tana a szegénységről nem csupán a viszálkodás, de a meghasonlás magvát is elhintette a minoriták közt, kik midőn tökéletességről papoltak, magokat elsősorban már tökéleteseknek képzelték. Azon meggyőződésben, hogy a szent Ferenc szerzetesi szabályait mások nem fogták föl tökéletesen, elhatározták e túlzók, hogy külön társulatot alakítanak, melyben szerzetesi kötelességüknek szigorúan meg fognak felelni. Kezdetben a főnökök ébersége és szigora ezen szándék végrehajtását megakadályozta ugyan, midőn azonban a jámbor remete Morone Péter, V. Szelestyén (Coelestinus) néven a pápai trónra lépett, a reformátorok fölhasználták ezen kedvező alkalmat, hogy tervök szentesítését tőle kinyerjék. A szent pápa, kinek fogalma se volt arról, mely titkos indító okok határozzák az emberek tettvágyát, e kérelemben nem látott egyebet, hanem az evangeliumi tökéletesség felé irányzott törekvést, és megengedte, hogy az újítók kiváljanak a szent Ferenc rendjéből és külön gyülekezetet szervezhessenek, mely magát Szelestyén pápa remete szerzetének nevezte. A pápa határozott; a ferenciek beszüntették az ellenke-